Mik azok a magbankok?

2016. augusztus 23., 13:27
 

Már a 19-dik század végén felismerték, hogy az emberi életet nem csupán rövid távon fenyegethetik akár a természeti, akár a politikai katasztrófák (pl. a pusztító háborúk), hanem esetleg kijavíthatatlan károk okozásával is. Ezért kezdtek el arra törekedni, hogy valamilyen módon megőrizzék legalább azokat a magokat, amelyek elvetésével a katasztrófák után is biztosítani lehet az élet fennmaradását, tehát a minimális ennivalót. Ennek céljából kétféle típusú őrzőhelyet is kialakítottak: olyat, amelyben csak a magokat tárolják, és olyat, amelyben egyúttal a kifejlett növényeket is. Ez utóbbiakban olyan kísérleteket is folytatnak, amelyekkel nagyobb tűrőképességű, tehát a különféle károsító körülményeket könnyebben túlélő növényeket is elő lehet állítani. Lényegében mindkét tárolóhely génbank, csak éppen az utóbbi a gének megőrzését komplex formában végzi.


 
N. I. Vavilov (első sor, balról a harmadik), az egyik első magbank szentpétervári megalapítója.

Melyek volt az első magbankok?
A 19-dik század végén az USA-ban és Oroszországban nagyjából egyszerre kezdtek bele abba, hogy átmentsék a jövőnek a növények magjait. Ez azonban csak az után jöhetett létre, hogy a botanikusok megértették a növények magjaiban zajló folyamatokat és magának a szaporodásnak, az átörökítésnek a természetét. Ennek feltárásában Mendel átöröklést vizsgáló kísérletei jelentették a legnagyobb előrelépést: ő jött rá arra, hogy a növények egyes tulajdonságai miképp öröklődnek át az elődöktől. Ennek tudása pedig lehetővé tette, hogy tovább lehessen gondolkodni, mind a magok tárolásának feltételein (hiszen nem mindegy, hogy annak során mi történik a magban rejlő, különféle tulajdonságokkal), mind pedig a tulajdonságok javításának módjain. Az általa használt „faktor” szó helyett hamarosan a „gén” kifejezést vezették be, amely pontosabban utalt arra, hogy az örökítőanyagnak a szülőktől eredő részéről van szó. (Az ennek alapját képező genitus szó születést jelent, s ennek használatát Bateson ill. Johannsen botanikusok javasolták. A „gén” ill. a „genetika” kifejezések tehát a botanikából kerültek be később az emberi örökítőanyagot vizsgáló tudományágba.) Miután az új tudományág, az örökléstan kifejezései és törvényszerűségei világszerte elfogadottakká váltak, immár nem volt akadálya annak, hogy belekezdjenek a magok szervezett megőrzésére szolgáló rendszerek kiépítésébe. Elsőként az USA-beli New York államban, Genevában építették fel 1880-ban azt a ma is működő, hatalmas parkot, a New York State Agricultural Experiment Station (NYSAES) nevű intézményt, amely ma is jelentős állami támogatásokkal dolgozik a magok tárolásán. Itt azonban nem pusztán megőrzik a magokat és termesztik ki belőlük a különböző, alapvetően fontos növényeket, hanem sokoldalú kísérleteket is végeznek, s egyúttal folyamatosan be is mutatják az oda látogatóknak az eredményeiket. Mindezzel aktívan ébren tartják az emberek érdeklődését, a növények megóvása és fejlesztési lehetőségei iránt. Az utóbbi időkben két, speciális termékük is jelentős kutatási támogatást kapott: az egyik a Honeycrisp nevű almafajta, amely a legéleterősebb és legszívósabb almafajta a világon: akár a -40 Cº-os hőmérsékletet is átvészeli, és megfelelő tárolás esetén akár 5-6 hónapig is eláll! A másik egy hasonlóképp szívós és nagy táperejű brokkolifajta.
A következő lépést Oroszországban tetták meg, ahol a nálunk is ismert Micsurin kortársa, a botanikus és növénynemesítő Nyikoláj Vavilov  (1887-1942) megalapította a világ legnagyobb fajtagyűjteményét. Ezzel megalapozta a szentpétervári génbankot, ahol elsősorban a magok biztonságos tárolásán dolgoztak. Az 1920-30-as években Szentpéterváron ő vezette azt a Kutatóintézetet, amelyben mintegy 400 000 féle magot, gyökeret, gyümölcsöt gyűjtöttek össze. A Vavilov Növénytermesztési Kutató Intézetet később a Pavlovszk Kísérleti Állomás egészítette ki, és ezzel ez az intézmény vált az egyik legrégibb, globális gén- ill. magbankká.

A Svalbard Nemzetközi Magbunker úgy épült bele a Norvégiához tartozó Spitzbergák sziget egyik, homokkő hegységébe, hogy semmiféle veszély nem fenyegeti. Igaz, az ott dolgozóknak speciális ruhákat kell fölvenniük ahhoz, hogy le ne fagyjanak a különböző testrészeik, az odabenn uralkodó, -18 C-fokos hőmérsékleten.

Hol épült tovább a magőrző rendszer?
Mára a világon több mint 1300 magbank létezik, hiszen a huszadik századra már csak a nukleáris katasztrófák fenyegetésének veszélye is arra késztette a tudósokat, hogy megtegyék a szükséges óvintézkedéseket. Sajnos azonban, mint kiderült, még egy ilyen erőteljes fenyegetés sem kell ahhoz, hogy az emberek nagy bajba kerüljenek. Az első igénylés nemrég, 2015 szeptemberében érkezett meg, amikor a tízezrek halálához és százezrek meneküléséhez vezető, borzalmas szíriai háború kipusztította az ország jelentős növényállományát. Az egyik szíriai mezőgazdasági intézet ekkor kénytelen volt egy magbankhoz fordulni, a dzsihadisták öldöklései miatt működésképtelenné vált aleppói magbank állományának pótlására illetve a lakosság élelmezésének megsegítésére. Szíriából ugyanis ezt megelőzően 320 doboznyi magot helyeztek el a Spitzbergák Nemzetközi Magbunkerben, ahol számtalan országból (egyebek közt a miénkből is) gyűjtik össze a több milliónyi növénymagot.
Ezt a magbankot az északi sarktól ezerszáz kilométerre, a Norvégiához tartozó Spitzbergák sziget homokkő hegységében építették meg. A skandináv országok már 1984 óta működtetnek egy magbankot a szigetcsoporton, egy elhagyott szénbányában. A választásuk azért esett erre a helyre, mert ennek talaja ún. permafrost, vagyis örökké fagyott állapotban lévő föld. Az ebbe mélyített mag-bunker hűtése tehát kevesebb energiát igényel, mint másutt, s ráadásul az ennek kiegészítésére használt hűtőberendezést helyben bányászott szénnel lehet felfűteni. A bunker 120 méter mélyen épült, a homokkőhegy gyomrában. Biztonságát fokozza, hogy a szigeten nincsenek tektonikus mozgások, a beomlás tehát semmiképp sem fenyegeti az építményt. A magokat tároló kamrákat egy méter vastag, megerősített betonfalak, légkamrák és nyomásálló ajtók védik. A lehetséges időjárási változásokat elemezve kiszámították, hogy a magbank még 200 év múlva is biztosan a tenger szintje fölött marad.
A „végítélet napjának pincéje” névvel is emlegetett magbank hivatalos neve: Spitzbergák Nemzetközi Magbunker ill. Svalbard Nemzetközi Magbunker (angolul: Svalbard Global Seed Vault, norvégul: Svalbard globale frøhvelv). Alapkövét 2006. június 19-én tették le. Az alapítás jelentőségét jelzi, hogy az eseményen Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia és  Izland miniszerelnöke is ott volt. A norvég kormány 5 millió euróval járult hozzá az építés költségeihez. A bunkert 2008. február 26-án nyitották meg, a norvég miniszterelnök és az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Durão Barroso jelenlétében. A 2008 óta folyamatosan és megbízhatóan működő bank mintegy 4,5 millió féle mag befogadására alkalmas. Hogy érzékeltessük az arányokat: csak babból legalább 30 000, búzából 200 000 változat van jelen. Hazánkból 248 faj magvait őrzik a -18°C hőmérsékletű helyen. A magbankból Szíria 2015-ben csaknem 130-at volt kénytelen kikérni, az általuk előzőleg elhelyezett készletből, ami 116 000 mintát jelentett. Azóta, a folyamatos háború és a bombázások, rombolások miatt valószínűleg még rosszabb lett a helyzetük.

Brokkolimező a New York-i magbank egyik kísérleti telepén. Az itt termesztett növények állóképessége és vitamintartalma is jóval nagyobb az átlagosnál.

Van-e Magyarországon is magbank?
Magyarországon a gödöllői agráregyetem Tápiószelei Agrobotanikai Központjában épült ki egy magbank. Ez, a nagyságát illetően a világ tizenharmadik nemzeti mezőgazdasági génbankja. Specialitása, hogy külön gondot fordítanak a termesztésből hagyományosan kiszorult, ritka haszonnövényekre, tájfajtákra, s emellett a homokos, erodált talajú területek haszonnövényeire is. Így biztonságosan fennmaradhat például a keserű bükköny, a levesek ízesítéséhez és egyéb ételek színesítéséhez, de feszültségoldó teaként is gyakran használt sáfrányos szeklice, emellett a tátorján, a cicorlencse, a szintén sokoldalúan felhasználható cirok, a korszerű táplálkozásban fontos szerepet betöltő köles vagy a takarmánydinnye is. Ugyanígy gondoskodnak az ökológiai (tehát vegyszermentes) termesztésre alkalmas fajokról, mint amilyen például a csicsóka, az alakor, a burgonya és a tönke. Mindezek mellett még számos vadon termő növény magját is őrzik.
Remélhetőleg sosem lesz olyan helyzet, amelyben vészhelyzetek megoldásához kell majd felhasználni az itt őrzött magokat, s a magbankok kizárólag azért működnek majd, hogy bennük minél több, hasznos kísérletet lehessen elvégezni.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum