A válasz egyszerű: 1722. április 6-án a Holland Nyugat-indiai Társaság Terra Austrálist kutató expedíciójának vezetője, Jacob Roggeveen húsvét vasárnapján fedezte fel ezt a Dél-Amerika és Ausztrália között fekvő szigetet. A sziget hivatalos neve egyébként Isla de Pascua (Húsvét-sziget). A benszülöttek Rapa Nui-nak azaz Nagy Evező-nek hívják, de elterjedt a költői "A világ köldöke" (Te Pito o Te Henua) elnevezés is.
A sziget vulkáni eredetű. A sok kráter és föld alatti lávabarlang is ezt bizonyítja. Ebben a térségben az óceán fenekén hatalmas, láthatatlan kéreghasadék van, amelyet keresztirányban egy másik törésvonal keresztez: annak idején a találkozási ponton olyan nagy mennyiségű bazaltláva tört fel, hogy csúcsa a víz fölé tornyosult. A sziget derékszögű háromszöghöz hasonló alakját három vulkán összenövése alakította ki.
A sziget legismertebb látványossága a hatalmas kőszobor-csoport (moai). A 10 méternél is magasabb alakokat - melyek jellegzetessége, hogy csak deréktól felfelé formázták meg őket, hosszúkás a fejük, hosszú az orruk és a fülük - bazalttufából faragták ki, a fejükön lévő cilinder alakú kalapok (pukaó) pedig vörös vulkáni tufából készültek.
A Rapa-Nui Nemzeti Parkot, ahol ezek a szobrok is láthatóak az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította.
A Húsvét-sziget Chile tartománya. Hatalmas távolságok választják el a szárazföldtől, csakúgy, mint a Csendes-óceán többi szigetétől. Területe 166 km2. Lakosainak száma 2770, melynek egyharmada chilei tisztviselő és katona. A hivatalos spanyol nyelven kívül, már csak kevesen beszélik a rapanui nyelvet, ami a polinéz egyik nyelvjárása. Legnagyobb települése Hangaroa a nyugati parton fekszik. A házak, a középületek, de még az öltözködés is chilei stílusú, mely kiegészül a helyi flóra motívumaival. Szokásos eledel a languszta, tonhal, édesburgonya és a táró.
|