Amikor Galilei könyvét is hamisítják |
|||||||||||||
|
|||||||||||||
A technika fejlődése és a kereskedelem színesedése nemcsak az emberiség jólétét szolgálja, hanem sajnálatos módon azt is, hogy az embereket sikeresen be lehessen csapni a legkülönfélébb hamisítványokkal. Ezek közé tartoznak a hamis könyvek is, amelyek azonnal megjelentek, mihelyt a könyv is értékes áruvá vált a piacokon. |
|||||||||||||
Miért hamisítanak könyveket?
Manhattani akció
A könyv egyébként azért volt izgalmas, mert Galilei ebben tette közzé először azokat a felfedezéseit, amelyek azután az egész életművét és azon belül az új, kopernikuszi világkép megerősítését szolgálták. Azt tehát, hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem fordítva, és hogy a világegyetem szerkezete merőben másmilyen, mint amilyennek addig a ptolemaioszi elképzelések szerint hitték. A könyvnek Galilei a Sidereus Nuncius (A csillagok hírnöke) címet adta. Ebben kiindulópontként azokat a tapasztalatait írta és rajzolta le, amelyeket 1610 elején jegyzett le, éjszaka, a házának teraszán állva. Távcsövével vizsgálódva ugyanis ekkor vette észre, hogy a Jupiter körül több, kisebb csillagot is lát, amelyeket eddig nem vett észre. Mindegyik pontos helyzetét lerajzolta, majd a távcsövét a további napokon is kitartóan a Jupiter felé irányította. Ennek során azt tapasztalta, hogy a csillagok hat nap elteltével távolabb kerültek attól a helytől, ahol ő meglátta ezeket, vagyis mozognak, éspedig kör alakú pályát írnak le a középpontban álló bolygó körül. Ez pedig azt jelentette, hogy a Jupiter körül ugyanúgy körbe járnak kisebb égitestek, ahogyan a Föld körül is körben jár egy ilyen, a Hold, vagyis a bolygók jellemző szerkezete a forgásokon alapul. Ami az egyik legfontosabb látható bizonyítéka volt annak, hogy a Föld sem lehet egy egyhelyben álló égitest, és főként nem lehet a világegyetem középpontja. Mindezek mellett a könyvben a Hold felszínéről is közzé tett a távcsöves megfigyelései alapján megrajzolt térképeket (szám szerint ötöt), amelyen jól látszanak az égitest kráterei. Galilei hét rajzát az eredeti kézirattal együtt a firenzei Biblioteca Nazionale Centrale (Központi Nemzeti Könyvtár) őrzi, a már kinyomtatott példányaiból pedig több példányt is őriznek a jelentősebb olasz könyvtárakban. Mindez azonban az USA-ban nem volt közismert, és a manhattani antikvárius elhihette, hogy az olasz könyvkereskedő révén egy igazi régiség került a kezébe. Ráadásul ezt az is megerősítette, hogy a könyvön rajta volt Galilei tudományos társasága, az Accademia dei Lincei jól ismert hiúzos bélyegzője, és a címoldalon Galilei személyes aláírása is ott állt, az „Io Galileo Galilei f.” formában. Ebben az f. az olasz 'fare' (csinálta) rövidítésének gondolhatta. Szerencsére azonban Lan nem azért volt jó szakember, hogy további szakértők bevonása nélkül engedje be a könyvpiacra a kötetet, ezért először megmutatta a legismertebb Galilei-szakértőnek, Owen Gingerichnek a kéziratot. Ő a Harvard egyetemen dolgozott, könyvtudós restaurátorként, és előzőleg ő hitelesítette Kopernikusz De Revolutionibus c. művének mind a hatszáz fennmaradt, eredeti példányát is. Gingerich most ezt a könyvet is megvizsgálta, és az volt a véleménye, hogy a holdak állását valóban rajzolhatta maga a tudós, de ha mégsem, akkor azok valószínűleg az ő felügyeletével készültek. Lan ekkor kifizette Carónak a félmillió dollárt a kéziratért, amelyet ezután egy neves német művészettörténésznek, Horst Bredekampnak mutatott meg. A szakértő Gingerich-csel szemben már száz százalékban biztos volt benne, hogy a rajzok egyértelműen Galilei kezétől származnak, és az volt a magyarázata, hogy a könyv az eredeti nyomdai korrektúra, amelybe Galilei ott helyben festette bele a holdakról készült fázisképeket. Mindezek alapján a tudós további vizsgálatokba is belekezdett, annak érdekében, hogy részleteiben is feltárják ennek a különleges könyvnek a tulajdonságait. Egy egész csoport dolgozott azon, hogy beazonosítsák pl. a tintát (ezt ultraibolya fénnyel tudták megtenni), a papír összetételét, az aláírásokat, pecséteket és a kötési technikát is. Mindezek összesítésekor ismét az volt az álláspontjuk, hogy valódi, eredeti példány van a kezükben. Ekkor lépett be a képbe a történész Nick Wilding, aki arra készült, hogy recenziót (elemző ismertetést) írjon a könyvről egy folyóiratba.
Véletlen egybeesések
Lévai Júlia
|
|||||||||||||
|