Nincs két egyforma
Némelyik vulkán viszonylag ártalmatlan. Nagy mennyiségű, híg láva folyik belőlük. Más vulkánok sűrűbb lávából és gázokból álló, izzó felhőket okádnak magukból. A sűrű magma dugót képezhet a vulkán kürtőjében, ami veszélyes robbanásokhoz vezethet. Ez történt például a karib-tengeri Martinique szigetén fekvő Pelée-vulkánnal. Amikor 1902- ben kitört, a több mint 100 km/órás sebességgel száguldó, izzó felhő porig tarolta a fővárost, Saint-Pierre-t. A 28 000 lakosból csupán hárman élték túl a katasztrófát. Kevésbé veszélyesek a Stromboli-típusú vulkánok. Ezekből gőz, hamu és vulkáni bombák, vagyis a levegőben megdermedő lávadarabok lövellnek a magasba. Valamivel robbanékonyabbak a Vulcano-típusú tűzhányók. Rendkívül sűrű lávát és hatalmas bombákat köpködnek, kitöréseik erős robbanással járnak. A Vezúvhoz hasonló vulkánok hamu- és gázfelhőt lövellnek magasan a légkörbe. Minden vulkán más, és sokszor a megjelenésük is nagyon eltérő.
A lapos
A pajzsvulkán formája lefektetett lovagi pajzsra emlékeztet. Ez a típus akkor jön létre, ha a kráterből híg láva ömlik ki, ami jelentős területeket beborít. A láva gyorsan és messzire elfolyik, mielőtt megmerevedne, ezért a kráter körül széles és lapos vulkáni kúp alakul ki. A legtöbb pajzsvulkánnak a főkrátere mellett kisebb mellékkráterei is vannak. A Hawaii-típusú pajzsvulkánok ártalmatlanok és elég nyugodtak. Híg lávájukban kevés a gáz, ezért robbanásszerű kitörésekre nem kerül sor. Hawaii leghíresebb vulkáni hegyén, a Mauna Loán különös természeti jelenségnek lehetünk tanúi. A vörösen izzó láva utat tör magának egészen a tengerig, ahol sisteregve eltűnik a vízben. A szomszédos Mauna Kea pár méterrel magasabb, de jelenleg nem aktív.
A kúpos
A rétegvulkánok, idegen szóval sztratovulkánok lávája nagyon sűrű, kovasavtartalma magas. Lassan folyik, és már a kráter közelében megdermed. A sűrű láva könnyen elzárhatja a vulkán kürtőjét, ezért a kitörések gyakran robbanással járnak. Ilyenkor először sok hamu lökődik ki. A hamu nem más, mint nagyon apró szemű, üvegszerű vulkanikus kőzet. Utána következik a lávafolyam, ezért a rétegvulkánokban váltják egymást a hamu- és lávarétegek. A vulkán jellegzetes, meredek oldalú kúpja minden kitöréssel magasabb lesz. A kitöréskor kilövellt lazább szerkezetű hamu és a lapilli idővel összecementálódhat, így keletkezik a vulkáni tufa. A nápolyi Vezúv és a szicíliai Etna is jellegzetes rétegvulkán.
A horpadt
Az üstszerű, többnyire nagy kiterjedésű, beszakadt krátert kalderának nevezik. Olyankor alakul ki, ha a vulkán gyomrában nagy mennyiségű magma és gáz gyűlik fel. Távozásuk után tágas üreg marad hátra, amelynek beszakadhat a teteje. Így jön létre a jellegzetes, kráterperemű mélyedés. Legtöbb esetben kilométer széles magmakamra található alatta. A legnagyobb kalderák akár száz kilométeresek is lehetnek. A vulkán tevékenysége a kaldera születésével nem feltétlenül ér véget. A mélyedés közepén új vulkáni kúp nőhet. Vannak kalderák, amelyek alatt rettenetes vulkánszörnyek szenderegnek. Ezekről senki sem tudja, mikor törnek ki újra. A Yellowstone vulkánja például hatalmas kalderákat hozott létre a kitörései során.
A hasadt
Nem minden vulkánnak van csőszerű kürtője. A hasadékvulkánok lávája a földkéreg több kilométer hosszú repedéseiből bugyog elő. Általában először egyenes tűzfalat alkot az izzó láva. Ez később elkülönülő szökőkutakra szakadozik, melyek körül vulkáni kúpok rakódnak le. Ezek a hasadék mentén, egymás mellett sorakoznak. 1783-ban Izlandon nyílt egy ilyen hasadékvulkán. A földfelszín feldomborodott, majd kettényílt. Több mint 1000 m magas lávaszökőkút tört fel, és kiömlött tizenhárom köbkilométernyi láva. Ez volt az írott történelem egyik legnagyobb lávaöntéssel járó kitörése. Az izzó áradat belefolyt a szomszédos folyóvölgyekbe, elzárta a víz útját, és áradásokat okozott. A kitörés még ott is katasztrofális következményekkel járt, ahova nem jutott el a láva: a növények elpusztultak a vulkáni hamu és a maró, kénes gázok miatt. Ekkor és később, a kitörést követő éhínség miatt sok állat és ember is odaveszett.
|