Dino vagy madár?

2009. március 09., 20:06
 

Tollas dinoszaurusz vagy hüllőszerű tulajdonságokkal bíró madár?Régóta vitatkoznak a tudósok, hogy az Archaeopteryx dinoszaurusz volt vagy már inkább madár. Lehet, hogy a hallás a meghatározó? Egy nemrég megjelent tanulmány újabb érveket nyújt a „madártábornak”. Az új kutatás eredményeiről olvasd el cikkünket!


 
A hiányzó láncszem

A solnhofeni lelet

Az Archaeopteryx (azaz az ősmadár) kb. 150 millió évvel ezelőtt, a jura korban élt. Németországban találták meg először a maradványait 1861-ben. Azért volt nagy jelentőségű ez a felfedezés, mert az ősmadár lehetett a hiányzó láncszem az evolúció folyamatában, az átmeneti állapot a hüllők és a madarak között. Az Archaeopteryxnek voltak közös jegyei a hüllőkkel (pikkelyek a lábszárán és a lábfején, a nyaka és feje közötti ízület), viszont testét már toll borította, és repülni is tudott. A mai madaraktól eltérően az ősmadárnak fogai és hosszú farka is volt, szárnyain pedig 3-3 karom helyezkedett el.

Miről árulkodik a Sala media?
A londoni Természettudományi Múzeum tudósai komputertomográfos felvételsorozatot készítettek az Archaeopteryx, valamint a modern madarak és a mai hüllők belső füléről. Elsősorban a belső fül érzékelő szöveteit tartalmazó csontos csatorna részét vizsgálták - az úgynevezett Sala mediát -, amelyben az érzékelőszövetek helyezkednek el. Az állatok hallóképességére voltak kíváncsiak. Ezek összehasonlításával próbáltak közelebb kerülni az igazsághoz.  A hallóképesség meghatározása után következtetni lehet a halláshoz kapcsolódó viselkedésmódokra.

A számítások azt az eredményt hozták, hogy az Archaeopteryx hallástartománya körülbelül 2000

Compsognathus (egy kisméretű, karcsú testű ragadozó dinoszaurusz), az ősmadár és egy csirke

hertz volt, vagyis nagyjából úgy hallott, mint a mai emu - amely madár nem a jó hallásáról híres. A Sala media hossza is árulkodó: az ősmadáré, csakúgy mint a mai madaraké, hosszabb, mint a mai hüllőké. Sőt, ez a hosszabb Sala media bonyolultabb hangképző szervet is feltételez.

Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a hosszúfarkú, fogas ősmadár inkább a mai madarakhoz áll közel, és bizonyára nagy csapatokban élt, hiszen a nagyobb csoportokban élő állatoknak van szükségük összetettebb hangképzésre.
 
 
Az ősi élet nyomairól és maradványairól az Ősmaradványok című Mi MICSODA kötetben olvashatsz bővebben. Ha a „dinoszaurusz táborhoz” tartozol, nem hagyhatod ki a sorozat Dinoszauruszok című kötetét, ha pedig az ősmadarak és a dinoszauruszuk mellett más ősállatok is érdekelnek, sok érdekességet találhatsz az Ősemlősök című kötetben.
 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum