A világűr mártírjai

2006. szeptember 21., 08:51
 

Néha még a legkorszerűbb technika is csődöt mond. Néha még a százszor ellenőrzött berendezések is elromlanak. Szerencsére mindig voltak és remélhetőleg lesznek is olyan bátor férfiak és nők, akiket még az életveszély sem rémít meg. Ilyen önfeláldozó hősök voltak a Challenger űrhajósai. Most rájuk emlékezünk. A NASA űrrepülőgépe, a Challenger először 1983. április 4-én állt szolgálatba, és kilenc sikeres bevetést hajtott végre. Húsz évvel ezelőtt azonban végzetes útjára indult a világűrbe.


 
A végzetes kilövés
Az űrhajósok a világ legbátrabb emberei: nem félnek a haláltól. Szörnyű tragédia, ha baj éri ezeket a nagyszerű embereket. Nekik köszönhetjük, hogy olyan sokat tudunk otthonunkról, a Földről és a világegyetemről.
Az amerikai űrrepülőgép indulását eredetileg január 22-ére tervezték, de a felszállást a rossz időjárás és az indítóemelvény technikai problémái miatt hat nappal elhalasztották. A fedélzeten hét asztronauta, öt férfi és két nő tartózkodott. Nem mindegyikük volt azonban űrhajós! Az egyik hölgy tanárnő volt, aki azt a feladatot kapta, hogy élő televíziós adásban mutassa be az iskolásoknak az űrrepülőgépen folyó munkát. A pedagógus élete legboldogabb napjára készült. Az iskolában minden gyerek és tanár a tévé előtt ült, hogy láthassa a kilövést. Akkor még senki sem gondolta, hogy bármi baj történhet.
A küldetés legfontosabb célja az volt, hogy egy olyan műholdat helyezzen ki a világűrbe, amivel később meg tudják figyelni a Halley üstököst.
A Challenger 73 másodperccel az indítás után felrobbant. Az égen először csak egy óriási fehér felhő látszott, melyet a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta lövellt ki. Ez a rakéta több különálló részből épült fel, melyeket tömítőgyűrűk kapcsoltak össze. Az indítás előtti éjszakán és a szerencsétlenség reggelén nagyon hideg volt, ezért a tömítőgyűrűk elveszítették a rugalmasságukat. Az egyik gyűrű szerkezete lyukacsossá vált. Először az innen gomolygó füst jelezte, hogy valami nagy baj van készülőben. Hamarosan ezen a helyen csaptak fel az első lángok, amitől rövidesen kigyulladt a hajtóanyagtartály. Tulajdonképpen ez okozta az űrrepülőgép robbanását.
A pusztulás

A katasztrófa a NASA és az Egyesült Államok polgárai mellett – a televíziós közvetítésnek köszönhetően – megrendítette az egész világot.
Az ezt követő időkben nem szállhattak fel az űrrepülőgépek. A szakemberek két és fél évet dolgoztak a műszaki fejlesztéseken, míg végre 1988. augusztus 29-én startolhatott a Columbia. A Challenger tragédiája óta a műholdakat nem űrhajókkal, hanem személyzet nélkül közlekedő hordozórakétákkal juttatják az űrbe.
Az elpusztult űrrepülőgép helyett az Endavour indult küldetésre 1992 májusában.
A gépeket könnyű pótolni. Azokat az űrhajósokat, akik az életüket adták az űr meghódításáért, sajnos nem lehet. A legtöbb, amit tehetünk, hogy nem feledkezünk el róluk.
 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum