Reptess sárkányt!

2009. május 20., 20:05

A sárkányeresztés ma kedvelt szabadidős sport, de azt tudtad-e, hogy több tudományos kísérletben is fontos szerepük volt ezeknek a könnyű, zsinórral irányítható repülő szerkezeteknek. Olvasd el cikkünket, és azt is megtudhatod, mi kell ahhoz, hogy a szél szárnyára kapja a sárkányodat.

A sárkánytörténelem több mint kétezer évvel ezelőtt Kínában kezdődött. Egyes források szerint egy híres kínai feltaláló az i. e. 4. században olyan famadarat szerkesztett, ami napokig is képes volt a levegőben maradni. Feltételezések szerint ez valójában egy madár formájú sárkány volt. Az első zsinóros sárkányok alig 200 évvel később, szintén Kínában bukkantak fel, onnan pedig egész Ázsiában elterjedtek. Mindenütt kialakultak jellegzetes formák, díszítések, és a sárkány alapanyaga is más és más volt. Készíthették papírból, finom selyemből, vagy éppen pálmalevélből, sokszor könnyű bambuszkeretre rögzítették. A látvány legalább annyira fontos szempont volt, mint a szerkezet és reptetési technika, a zsinórok száma és elhelyezkedése, ami a levegőben maradást garantálta.

Hobbieszközből és kísérleti kellék
A sárkányeresztés már a középkorban népszerű időtöltés volt Európában. Vitatott, hogy az itt készített sárkányokhoz a kereskedők által keletről hozott pompás darabok adtak-e mintát vagy a rómaiak szélzsákhoz hasonló, hosszú rúdra tűzött harci zászlója, a pennon.

Sir George Cayley vázlatai

Egy biztos, a könnyű repülő szerkezetek gyorsan meghódították a kontinenst. Olyannyira, hogy a 18. század elején Franciaország közparkjaiban megtiltották a reptetést, mert rendszeressé váltak a csetepaték a sárkányok szerelmesei között. A repülés mindig is foglalkoztatta az embert, gondolj csak a görög mitológiából Daidaloszra és Ikaroszra, akik tollból és viaszból készített szárnyakkal menekültek Knósszoszból. Tudjuk azt is, hogy Leonadro da Vinci már a 15. században készített vázlatokat egy az embert magasba reptető szerkezetről. Nem csoda hát, hogy a zsinórral magasban tartott sárkányok az újkortól egyre gyakrabban bukkannak fel tudományos kísérletekben. Sir George Cayley, az aerodinamika atyja a 18. század végén repülési kísérleteihez sárkányt használt, később sárkányokból szerkesztett V állású siklószárnyat, amely a stabilitást növelte. De találkozunk sárkányokkal az ejtőernyős fejlesztések, az időjárási mérések és a légi fényképezés történetében is.

Hogyan reptess sárkányt?
A sárkányreptetés egyik alapszabálya, hogy megfelelő szél kell hozzá, teljes szélcsendben vagy viharos időben nem érdemes próbálkozni. Mindig nyílt terepen sárkányozz, ahol nem állnak fák vagy épületek a reptetés útjába. A szélnek háttal állj, a sárkány legyen a széllel szemben. Az eresztő zsinórt óvatosan adagold, legyen mindig feszes. Ha jó a szél, nem kell futni a sárkánnyal, hogy a magasba emelkedjen. Nem árt viszont egy segítő, aki felemeli a sárkányt, hogy a szél belekapjon. Ha már fent van, a zsinór eresztésével magasabbra kormányozhatod, feltekerésével lejjebb húzhatod. Egy kis gyakorlattal manőverezhetsz is vele. Haladó sárkányeresztők a kétzsinóros és összeépített változatokat is kedvelik.

Próbáld ki!
Ha szeretnél szép és különleges sárkányokat látni, és magad is belekóstolnál a sárkányeresztésbe, május 30–31-én látogass el Pákozdra, a XIX. Nemzetközi Sárkányeresztő Találkozóra.

Ha a repülés története érdekel, lapozd fel a MI Micsoda sorozat Repülőgépek és léghajók című kötetét, ha a kínai kultúráról szeretnél többet megtudni, a Kína című könyvet olvasd el. Amennyiben szívesen kísérletezel, forgasd a Kísérletek című könyvünket.

	Nyomtatóbarát verzió
	Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
	Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek