Miért vonják ki a hagyományos villanykörtéket a forgalomból?

Az elektromosság fogalma a 17. században született meg, ám hasznosításáig két évszázad telt el. A folyamatosan világító fényforrás, azaz az izzólámpa feltalálása Thomas Alva Edison nevéhez fűződik, 1879-ben ő alkotta meg az első villanykörtét. Éveken át kereste azt az anyagot, amelyből a legjobb izzószál készülhet. Próbálkozott szénnel, elszenesedett papírral, farostokkal, platinával, irídiummal, báriummal, ródiummal, titánnal és cirkóniummal, végül az elszenesedett gyapjúszál bizonyult a leghosszabb élettartamúnak. Edison találmányát a magyar Tunsgram (Egyesült Izzó) mérnökei tökéletesítették, s 1903-ban a gyár világszabadalmat jelentett be a volfrámszálas izzókra.

 

Az izzólámpákat formájuk után nevezik villanykörtének. A körte vagy gömb alakú üvegbura közepén egy volfrám vagy molibdén tartón függő volfrámszál adja a fényt. Az izzószál (ennek neve is beszédes) magas hőmérsékletre (2500-3100 Celsius-fokra) hevül, és közben elektromágneses energiát sugároz, főként az infravörös és kisebb részben a látható fény tartományában. A magas hőmérséklet miatt a hagyományos villanykörték élettartama rövid: 100-1500 óra. Ráadásul az elpárolgott volfrám a bura falán lecsapódik, és fokozatosan rontja a fényáteresztő képességét.

Az első fénycsövek az 1980-as években jelentek meg, s napjainkban lassan leváltják az izzólámpákat. A fénycső vékony, alacsony nyomású gázzal (pl. neon, higany, kripton, xenon, argon) töltött üvegcső, amelyeket meghajtó elektronikával szerelnek egybe. Nagyfeszültség hatására a csőben található gáz fényleni kezd. Ez a fény másmilyen, általában hidegebb, mint a jó öreg villanykörtéké, sokszor kicsit sötétebbnek is érezzük a szobát. Ennek magyarázata a fénycsövek gyengébb színvisszaadási képességében és eltérő színhőmérsékleti mutatójukban keresendő. Míg a hagyományos volfrámos izzók színvisszaadási képessége tökéletes (100-as értékű), fénycsöveké gyengébb, a 80-as érték nagyon jónak számít. A hagyományos izzók színhőmérsékletet 3000 Kelvin-fok körül van, ezt szemünk melegnek érzékeli, mivel alacsonyabb, mint a napfény színhőmérséklete (5000 Kelvin-fok), ami az emberi szem számára a legtermészetesebb. Ha egy izzó színhőmérséklete 5000 Kelvin-foknál magasabb, hideg fényről beszélünk. A fénycsövek közül sok színhőmérséklete ebbe a tartományba esik, ez a magyarázata annak, ha hidegebbnek érezzük fényüket. A fénycsövek dobozán a színvisszaadási és színhőmérsékleti értékeket feltüntetik.

 

Egy fénycső élettartama akár 10–15 ezer óra, azaz körülbelül tízszerese egy hagyományos villanykörtének. Ugyanakkor kevesebb energiát fogyaszt, csupán körülbelül 20 százalékát annak, amennyit egy izzólámpa. Igaz, a fénycső drágább, mint a villanykörte, de élettartama és gazdaságosabb energiafelhasználása miatt az árkülönbözet bőségesen megtérül a néhány év alatt, ameddig használjuk.

Mindez azt jelenti, hogy a korszerű fénycsővel sok energia takarítható meg. Az Európai Unió ezért határozott úgy, hogy 2009. szeptember elejétől betiltják a 100 wattos izzók forgalmazását, 2012-ig pedig teljesen el kell tűnniük a hagyományos villanykörtéknek a boltok polcairól. Számítások szerint ezzel tíz év alatt annyi energia spórolható meg, amennyit 23 millió háztartás vagy 20 erőmű fogyaszt. Az energiatakarékos izzók ugyanakkor kevesebb káros anyagot bocsátanak ki: használatukkal az uniós szén-dioxid-kibocsátás évente 32 millió tonnával csökkenthető. Így védhetjük környezetünket, ha fénycsövet használunk hagyományos villanykörte helyett.