A 2011-es év fája a tiszafa

2011. február 03., 13:09
 

Nemcsak madarat választanak „minden évnek”, hanem fát is. Az Országos Erdészeti Egyesület az idén a tiszafát választotta. A különleges örökzöld nem fenyő, nevének nincs köze a Tiszához, és a leghosszabb életű európai növényfaj. Piros magköpenyével szépen díszít, ám ennek kivételével a fa minden része halálosan mérgező. Lassan nő, emiatt nagyon tömör fa, az asztalosok és iparművészek gyönyörű tárgyakat készítenek belőle. Ha pedig megmásztok egy meredek oldalú hegyet a Bakonyban, akkor 13 000 példányt láthattok belőle egyetlen erdőben. Ismerkedjünk meg a 2011-es év fájával!


 
Honnan származik a tiszafa neve?
Nevének hallatán azt gondolhatnánk, hogy a kanyargó folyót két oldalról tiszafák övezik, lombozatuk a víz fölé hajol. Nem, ez az elképzelés téves, a tiszafa a nyelvészek szerint valószínűleg szláv eredetű „tis”-ből származik.
Tiszafa
Élőhelye sem a vizes partokon van, sokkal inkább sziklás, mészkö kibújásos erdőkben, hegyoldalakon bukkan fel.
A köznyelv sokfajta névvel ruházta fel, azonban minden elnevezés egyetlen dologra utal, a tiszafa halálosan mérgező voltára: méregfa, ördögfa, csapfa, halálfa.
A közönséges tiszafa tudományos neve Taxus baccata. A taxus valószínűleg a görög „taksos” (= rendezett) szóból származik, leveleinek szabályos állása alapján. Más vélekedés szerint a szintén görög „toxon”(= íj) szóból vezethető le, ami arra emlékeztet, hogy fájából íjakat készítettek. A baccata latin eredetű fajnév a piros termésére utal, ami azonban nem zárt bogyó, hanem csupán magköpenyes mag.
 
Hogyan néz ki a tiszafa?
A tiszafa Magyarországon védett növény, eszmei értéke 10 000 Ft. Örökzöld nyitvatermő, de nem rokona a fenyőknek, hanem önálló botanikai rendbe, a tiszafafélékhez tartozik. Apró vagy közepes termetű, 10-20 méternél ritkán nő magasabbra. Törzse többnyire vastag, rövid, kérge sima barnásvörös, az idősebb egyedeké repedezett, szürkésbarna.

A tiszafa porzós virágzata

A törzs már a talajhoz közel elágazódik, kinőnek az oldalhajtások, koronája sűrű, ágai vékonyak, az árnyékot jól tűri. Tűlevelei puhák és laposak, felül sötét-, alul világoszöldek.
Jellegzetesen kétlaki faj, azaz külön egyeden nyílnak a porzós és a termős virágai. A porzós tobozok gömbölyűek, 3-6 mm átmérőjűek, kora tavasszal szórják el pollenjüket, amely meglehetősen allergén, sőt, töményen mérgező hatású.
A beérett, barna magokat piros, édeskés ízű magköpeny veszi körül. Ez nem mérgező, és ezt a madarak is tudják, meg is eszik, a magokat pedig emésztetlenül elpottyantják. A növény így könnyen szaporodik. Maga a tiszafa magja rendkívül mérgező és keserű. A rigók sokszor falrepedésekbe dugják el a magot, ahonnan az kicsírázva fává nőhet. Így sok várfalon, rakott kerítésen, de akár épületfalon is megtalálhatók egyedei.
 
Hol található a tiszafa?
A tiszafa elterjedésének északi határa Norvégia déli része. Említettük, hogy a legidősebb európai növény: a franciaországi Normandiában több mint 2000 éves egyedek élnek, Szlovákiában pedig ismertek 600 éves tiszafát. A világ egyik legszebb tiszafaligete Grúzia keleti részén található, az itt növő fák többsége 400-600 éves és több mint 24 méter magas. Európa egyik legnagyobb tiszafa rezervátuma Lengyelországban van.
Hazánk is neves tiszafaállománnyal büszkélkedhet, bár ennek sorsa sajnos aggasztó. A Déli-Bakonyban, Szentgál–Márkó–Bánd–Herend községek határában található az a természetvédelmi terület, ahol mintegy

Tiszafák a Bakonyban

13 ezer tiszafa számolható össze. A számlálást az erdészek gyakran elvégzik, 1975-ben még közel 120 ezer törzset, 1988-ban 25 000 darabot, 2002-ben pedig már csak 13 ezer példányt találtak.
A legnagyobb törzskörméretű egyed a Baranya megyei Varga község téglagyára mellett áll, a a többtörzsű tiszafa 422 cm kerülettel büszkélkedik. A legtermetesebb fa a Somogy megyei Hencse községben, a volt Márffy-kastély parkjában található, 17 m-es magasságával, 389 cm-es törzskerületével, közel háromszáz éves korával valóban méltóságteljes képviselője fajának.
 
Miért veszélyes a tiszafa?
Már említettük, hogy egyedül az élénkpiros színű magköpeny nem mérgező, a fa többi része egy taxol nevű alkaloidát tartalmaz, amely az emberre és az állatokra is veszélyes méreg. Nemcsak az élő fa, hanem az elhervadt vagy szárított levelek is mérgezőek.  

Az élénkpiros magköpeny egyedül nem mérgező

Még az időszámítás előtt 2000-ből származik Theophrasztosz feljegyzése, hogy a lovak (egypatájúak) számára mérgezők a tiszafa hajtásai, bogyói. Ezzel szemben a kérődző állatok nyugodtan fogyaszthatják. Ez nem igaz. Valójában elsősorban a tiszafa levelei tartalmaznak mérgező anyagot. 50-100 g levélből készült főzet az emberre nézve már halálos.
A kelták ki is használták ezt a tulajdonságot, és a tiszafa magjából készült méregben mártották meg nyílvesszőiket. Szinte minden európai országban ezért a halállal rokonítják a tiszafát, sok régi temetőben találkozhatunk szép példányával. De a tiszafa nemcsak a halál, hanem az újjászületés fája is. Ha a fő törzs öreg és pusztulásnak indul, a tövéből új fák nőnek ki. Az ujjászületéssel kapcsolatos az is, hogy karácsony környékén kedvelt díszítő növény, erről korábbi cikkünkben olvashattatok.
Gyakori dolog azonban, hogy a mérgező növények gyógyító hatásúak is lehetnek. Erre már régen is rájöttek, de napjainkban is folynak kutatások. A modern gyógyászat a tiszafa kivonatából előállított taxolt és baccatint a rák elleni hatékony gyógyszerként alkalmazza.
  
Hogyan hasznosítják a tiszafát?

Tiszafa törzsének keresztmetszete

A tiszafa nagyon lassan nő, évente csak 2-3 centimétert, tízévesen sem magasabbak 1 méternél. Törzsének átmérője 65-70 cm, az idősebb példányoké a 140 centimétert közelíti. Ez a vastagság több évszázad növekedésének az eredménye, és a lassú fejlődésnek köszönhetően a fája nagyon kemény, de ellenálló és rugalmas. A történelmi Magyarország területén élt legnagyobb tiszafa egyed átmérője tőben 120 centiméter volt, ennek tuskóját az 1885. évi budapesti kiállításon mutatták be.
Sűrű szövetű fája régóta használt alapanyag. Már honfoglaló őseink használták a visszacsapó íjak készítéséhez, de épületfának is kiváló.
A múltban a tiszafa gazdaságilag jelentős fa volt, ma is a világ legértékesebb fái közé tartozik. Ez összefügg lassú növekedésével: ahhoz, hogy ipari feldolgozásra alkalmas méreteket érjen el legalább 150 évre van szükség. A legértékesebb a 250 éves, és az ennél idősebb fa, mivel a törzs középső része nem korhad el. Ezért a tiszafák erdőállománya már a középkorban jelentősen megfogyatkozott.
Nagy keménysége és szabálytalan szöveti szerkezete miatt a megmunkálása energiaigényes.A tiszafából készített tárgyak közül az egyik legrégibb lehet a Kr. e. 1400-ból származó szobrocska Teje egyiptomi királynő arcmásával (Berlini Múzeum). Tiszafából készített íjakat – a Kr. e. 3000-1800 évekből – őriznek a zürichi múzeumban. A lőpor elterjedéséig (XVII. század) a tiszafa volt az íjkészítés legfontosabb anyaga. A míves bútorok gyártására a XVIII. századtól kezdték a tiszafát felhasználni. A nagytétényi kastélymúzeumban gyönyörű tiszafa-berakásos bútorokat láthatunk. Ma elsősorban a faszobrászatban és dísztárgyak készítésére használják, és faragással vagy esztergálással munkálják meg.

Sok más érdekes fáról olvashatsz a Mi MICSODA sorozat Fák című kötetében.
 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum