2011. a Kémia Éve

Nagy dolog a tudományos életben a Nobel-díj elnyerése, de még jobban tudjuk értékelni, ha arra gondolunk, hogy ezt egy fizikus-matematikus nő kapta kémiai felfedezéseiért, és ez 1911-ben már a második Nobel-díja volt! Pedig akkoriban Lengyelországban, ahol 1867-ben Maria Sklodowska született, a nők nem járhattak egyetemre, ezért az érettségi után nővére meghívására Párizsba ment tanulni. A Sorbonne egyetemen fizikából és matematikából szerzett diplomát, majd a fiatal Pierre Curie laboratóriumában kezdett dolgozni. A fémek mágneses tulajdonságait vizsgálták, közben a magánéletüket is összekapcsolták, 1895-ben összeházasodtak. Rá két évre megszületett első lányuk Irene, aki később szintén Nobel-díjas kémikus lett. Képzeljük csak el a 19. század végi világot: egy harmincéves nő, akinek még csak most született gyermeke – ez abban a korban nagyon későinek számított. Második lányuk, Eve pedig csak hét évvel később jött világra.

A tudós nő elsőként az urán bomlástermékeit írta le, majd 1898-ban egy új elem felfedezését jelentette be néhány soros dolgozatában, melyet szülőhazája után polóniumnak nevezett el. Az új radioaktív elem ismertetése nagy érdeklődést váltott ki a tudósok körében és még ugyanabban az évben felfedezték a következő radioaktív elemet, a rádiumot. Ezután felgyorsultak az események. A tudósok sorra fedezték fel a periódusos rendszerből még „hiányzó” elemeket, felderítették a radioaktív bomlás törvényszerűségeit. 1908-ban Marie Curie fizikai Nobel-díjat kapott férje és Henri Becquerel társaságában, 1911-ben pedig ő egyedül vehette át második díját kémikusként elért eredményeiért.

  

A kémia vagy más néven a vegyészet az anyagok minőségi változásával foglalkozó természettudomány. Neve a perzsa „kimia” és a görög „khémeia” szóból származik. Az első vegyész minden bizonnyal a tüzet használó ősember volt. A tűz nemcsak az ételek főzésére szolgált, tűzzel égették ki az agyagtéglákat vagy olvasztották ki az ércekből a fémeket.

Az ókori egyiptomiak a halottkultusznak köszönhetően igen alapos kémiai ismeretekkel rendelkeztek a mumifikálás terén. A sírkamrák mai is színes sírfestményei vagy üvegtárgyaik szintén jó anyagismeretről tanuskodnak. A görög természetfilozófusok nagy hangsúlyt fektettek az anyagok belső tulajdonságainak megismerésére. A kísérletezés kissé háttérbe szorult, helyette megszülettek az első atomelméletek.

A középkorban az alkímia keretein belül folytak kutatások. Az alkímia az anyagátalakítás „tudománya” volt, amit ma már ellentmondásosan ítélnek meg. A tudósok szenvedélyesen keresték a halhatatlanságot biztosító életelixírt és a minden fémet arannyá változtató bölcsek kövét – természetesen hiába. Eközben azonban számos eljárást, vegyületet fedeztek fel és fejlesztettek ki. Az alkímiával párhuzamosan létezett jatrokémia is, amely az „életfolyamatok kémiája” volt, a gyógyítással foglalkozott, és szemben állt az alkímiával.

Egy alkimista laboratóriuma

A hazai alkimista receptek között találtak olyat, amely közvetlenül Mátyás királyra hivatkozik:

„Tudd meg, hogy ez a leírás hiteles. Ezzel Mátyás király igen tökéletes aranyat készített, s ebből Madonnás dukátokat veretett.”

Mária Terézia 1768. április 25-én kiadott rendelete az alábbiak szerint nyilatkozik:

„Az összes alkimisták... napfényre kerüljenek, mint akik a birodalom lakosait a nyereségszserzés különféle ürügye címen becsapják, és őket gyakran és ismételten a tönk szélére juttatják...laboratórium felállításásról...eltiltassanak.”

 

Később, a 18. századtól rohamos fejlődésnek indult a vegytan tudománya. Feltalálják az ipari kénsavgyártást, és közben kettéválik a kémia szerves és szervetlen kémiára. Említettük már, hogy ebben az időben sorban fedezik fel az új elemeket, amikor 1869-ben az orosz tudós, Mengyelejev előáll egy ötlettel: az elemeket atomsúlyuk szerint csoportosítva a tulajdonságaik periodikusan változnak, így a táblázatból hiányzó elemeket, sőt, azok tulajdonságait is meg tudta előre jósolni. Táblázatát periódusos rendszernek nevezték el, és minden mai diák megtalálhatja a tanterem falán vagy a kémia tankönyvében.

A fejlődő világ új tudományágakat hoz létre a kémiában, például a petrolkémiát, amely a kőolajtermékek átalakítási és feldolgozási lehetőségeivel foglalkozik. Az atomelmélet is folyamatosan fejlődik, kialakul a ma is elfogadott atomelmélet – már csak a neutront kell felfedeznie J. Chadwick-nek 1932-ben. 

  

Hazánkban a kémia volt az első valóban tudományosan művelt természettudomány. 1763-ban alapította Mária Terézia Selmecbányán (ma Szlovákia) a Bányászati Akadémiát, ahol elsőként ismerték fel a kémia laboratóriumi oktatásának jelentőségét – olyan nagy sikerrel, hogy Franciaországban is átvették. A selmeci akadémiához kapcsolódott többek között a tellúr elem felfedezése. A kémia oktatása itt a bánya-, kohó- és erdőmérnökképzés, a pesti tudományegyetemen az orvosképzés

	Hevesy György

része volt. A kémia több ágon fejlődött tovább, és számos neves találmányt jelentettek be a magyar tudósok: Irinyi János kísérletezte ki például a zajtalanul gyúló gyufát. A 19. század második felében tevékenykedett Than Károly, aki igazi iskolateremtő tudós volt. Ő alapította és szervezte meg a hazai kémiai oktatást.

Oláh György

Zsigmondy Richard Adolf fő kutatási területe a kolloidkémia volt. 1903-ban ultramikroszkópot, 1918-ban membránszűrőt, ultraszűrőt tervezett és készített. A Nobel-díjat 1925-ben kapta meg a modern kolloidkémiában alapvető fontosságú kutatási módszereiért.

Egyik legismertebb vegyészünk, Hevesy György (1885–1966) főként külföldi laboratóriumokban dolgozott. Az izotópkémia egyik úttörő tudósa volt; felismerte az izotópok nyomjelző képességét (1913), felfedezte a 72. sorszámú kémiai elemet, a hafniumot (1922). E módszerek kidolgozásáért kapott 1943-ban kémiai Nobel-díjat.

A mai korunk sem szűkölködik neves magyar kémikusokban, jóllehet Oláh György is az Egyesült Államokban végzett végzett petrolkémiai munkáiért kapott kémiai Nobel-díjat 1994-ben.

 

Sokan nem kedvelik a kémiát, érthetetlennek tartják a bonyolult képleteket. Pedig ha a gyakorlat oldaláról közelítünk, beláthatjuk, hogy milyen izgalmasak a kémiai kísérletek. Azt, hogy a világ kémiai alapokon nyugszik, mi sem bizonyítja jobban, mint a mindennapi élet. A körülöttünk lévő világ kémiai reakciók eredményéből áll, a műanyagok, gyógyszerek, szervezetünk működése is a kémián alapul.

A Kémia Évéhez kapcsolódva a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum „Kémia Ünnepe” címmel programsorozatot indított 2011. január végén. A „Kémia Ünnepe” a Közlekedési Múzeumban egy teljesen felszerelt 19. századi labor, a „Vegykonyha” megnyitásával indult, ahol különböző látványkísérletek és foglalkozások lesznek majd. A résztvevők közelebb kerülhetnek a kémia világához, egyszerűbb kémiai kísérleteket végezhetnek, megismerhetik, hogy milyen szerepet játszik a kémia a mindennapi életben, a borászatban, valamint az élelmiszeriparban például mit rejtenek az „E” számok.

A „Vegykonyhában” a felszerelési tárgyak, berendezések a 19. századi kémiai laborokat idézik, mindemellett ebben a teremben a diákcsoportok, és a látogatók a meghívott előadókkal közösen kísérleteket is végezhetnek.

A látványkísérletek és a múzeumpedagógiai foglalkozások csütörtökönként és vasárnaponként felváltva követik egymást. A múzeumi „Családi Vasárnapi” programok is kapcsolódnak a rendezvénysorozathoz.

Február 27-én a Duma Színház tagjai „oktatják” a kémiát. A múzeum XI. kerületi Műszaki Tanulmánytárban (Prielle Kornélia utca 10.) pedig áprilisban várják majd izgalmas rendezvények az érdeklődőket. A részletes program letölthető a www.mmkm.hu honlapról.

  

Sok érdekes, izgalmas kísérletet találsz a Kísérletek könyvében!