Vakvezető kutyák |
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
Az embereket segítő kutyák nemcsak vakvezetők lehetnek. Az egyik, legrégebbi társunk sokféle gondban, bajban állhat mellettünk úgy, hogy az érzékeivel pótolja a mi, megsérült érzékeinket vagy cselekvési hiányosságainkat. Így jelezhet egy készülődő, epilepsziás rohamot, segíthet feloldani kapcsolatteremtési nehézségeket, begyakorolni a gátolt simogatásokat, egyéb gesztusokat olyanoknál, akiknél ezt valami megakadályozza, és a hallássérülteknek is jelezhet fontos körülményeket. A legnagyobb létszámban azonban a vakokat és gyengénlátókat segítik a kutyák, ott tudják folyamatosan „alkalmazni” őket. |
|||||||||||||||||||
Mit kell tudnia egy vakvezetőnek?
Képzeljük el, milyen sokféle akadállyal, veszéllyel kell megbirkóznia egy beszélni nem tudó élőlénynek ahhoz, hogy a gazdáját, aki nem lát, elvezesse például egy nagyáruház második emeletén lévő ruhaboltba. Lehet, hogy otthonról lifttel kell lemenniük – itt figyelnie kell arra, hogy még a póráz se kerüljön be az ajtórésbe, s hogy megtalálja a legjobb megoldást, ha netán elakad a lift. A földszinten pedig esetleg még néhány lépcső is várja őket, amely a lifttől a kapuig visz. Az utcán figyelnie kell a többi emberre, akik azonban nem feltétlenül figyelnek őrá, és akiknek nem érti a szavát vagy a gesztusait. Nem gabalyodhat bele mások lábába, akkor sem, ha nagyon sok ember járkál körülötte. Meg kell találnia a zebrákat, vagy a buszok, villamosok megállóját. Úgy
Sajnos az ilyen helyzetekben inkább a gazdák szoktak hibázni! Ők ugyanis – merő szeretetből és hálából – gyakran túletetik a kutyáikat, akik ettől akár súlyosan is megbetegedhetnek. Így azután előfordul, hogy amikor már végképp letelt a szolgálatuk, és „nyugdíjba mentek”, be kell vonulniuk egy kutyaszanatóriumba, ahol alapos fogyókúrának és ízületi kezeléseknek vetik alá szegényeket.
Hol tanulnak a vakvezető kutyák?
Magyarországon a jelen pillanatban százötven, jól képzett vakvezető kutya él.
A kutyákat ugyanúgy ügyességi tanpályákon és részletesen kidolgozott tantervek alapján képzik ki a felkészült szakemberek, ahogyan a sportolókat vagy az autóvezetőket.
A szervezett vakvezető-kutyakiképzés Magyarországon 1976-ban indult meg, Ritthnovszky János kezdeményezésére. A ma is azonos helyen (Csepelen) működő iskola első vezetője Fehér Gyula, országos hírű kutyakiképző volt. A szakemberek szerint vakvezetésre a német juhászkutya, a labrador retriever, az óriás schnauzer, az újfundlandi, angol szetter és az airdale terrier a legalkalmasabb. Az egyik azért, mert a játékossága és kíváncsisága teszi jó partnerré (ilyen például a labrador), a másik pedig éppen ellenkezőleg: azért, mert nagyon fegyelmezett és céltudatos tud lenni. Mindkét tulajdonság nagyon hasznos lehet az emberrel való kapcsolatukban. A képzésben azonban nemcsak a kutyáknak, hanem a jövendőbeli gazdiknak is nagyon komolyan részt kell venniük, ezért az iskola kéthetes bentlakásos lehetőséget biztosít a számukra.
A vakvezető kutya kiképzése abban különbözik az általános (vadász, őrző-védő) kutya kiképzésétől, hogy inkább a fegyelmezettségére, tanulási képességére épít, és kevésbé a természetes viselkedéseire. A kutyák kb. 6 hónap alatt sajátítják el egy vak ember vezetésének technikáját.
Az egyik legfontosabb feladat annak megtanítása, hogy a kutyának ettől kezdve ki kell tágítania a megszokott testérzetét, és úgy kell viselkednie, mintha a saját méretei megnövekedtek volna. Neki ugyanis a mellette haladó ember méreteit a sajátjaként kell kezelnie. Így csak olyan helyeken, nyílásokon, átjárókon mehet át, ahol mindketten ütközés nélkül elférnek. Ezt a tankocsi eszközével gyakorolják és rögzíttetik az állattal.
A tanfolyam végén az ember és a kutya közösen leteszik a közlekedésbiztonsági vizsgát, de egy ideig még „tanuló-vezetők” lesznek: egy tréner-instruktor segítségével gyakorolják a közös közlekedést, az otthoni és munkahelyi környezetben. A többiek azonban nem egy nagy T betűt látnak rajtuk, hanem a kutyán egy pici vöröskeresztet, a gazdájánál pedig egy fehér botot. A jól látók ezekből a jelekből is tudhatják, hogy a szembe jövő ember rendelkezik egy legfőbb támasszal, és ha mégis segíteni akarunk neki, akkor a társára, a mellette lévő kutyára is figyelnünk kell.
Sajnos az emberek olykor a kutyák körében is diszkriminációkat hoznak létre. Így például előfordulhat, hogy egy kerekes-székest segítő kutya nem mehet be ugyanabba a boltba, ahová a vakvezetőt beengedik. De ebben a kutyák maximálisan ártatlanok! Sok érdekességet megtudhatsz a kutyákról a MI MICSODA sorozat Kutyák című kötetéből!
|
|||||||||||||||||||
|