Férfiak és nők a hegycsúcsokon

2011. május 20., 21:24
 

Május 19-én szoktak emlékezni az első olyan esetre, amelyben női hegymászó jutott föl a világ legmagasabb hegye, a Mount Everest csúcsára. 1975-ig az Everest-expedíciókban csak férfiak vettek részt, igaz, kétarcú eredménnyel, hiszen minden ötödik vállalkozó az életével fizetett a bátorságáért. 1975-ben azonban egy japán hegymászó klub olyan felhívást tett közzé, amelyben női hegymászókat bíztattak jelentkezésre, a soron következő expedícióhoz.


 
Több száz jelölt közül végül az egyébként bölcsész végzettségű lányt, Junko Tabeit választották ki. Junko hosszú felkészülés után vágott neki az útnak. Ám épp hogy tábort vertek, amikor váratlanul lavina zúdult rájuk, és maga alá temette az ott lévőket. Junko is a hó alá került, és eszméletlenül feküdt. A serpák azonban kiásták őt a hó alól. S bár társai közül néhányan belehaltak a lavina támadásába, őt semmi sem tántorította el a céltól, és tizenkét nappal a baleset után felért a Mount Everest csúcsára.

Nemcsak magas – gyönyörű is.
Miért éppen a Mount Everest?
A Mount Everest a legmagasabb hegy a Földön. A Himalája része, és a csúcsán halad át Kína és Nepál határvonala. Pontos, tengerszint fölötti magasságát elsőként egy indiai matematikus, Radhanath Sikdar állapította meg, 1852-ben. Ekkor 8840 méteresként jelölték meg a hegyet. Jóval később, az 1950-es mérések során ez az adat 8848-ra módosult. 1998-ban egy GPS egységet (műholdas, globális helymeghatározó rendszert) helyeztek föl a legmagasabb sziklára, amelynek a legutolsó adata 8850 m volt. A változások nem a mérések pontatlanságaiból, hanem abból adódnak, hogy a hegy a tektonikus mozgások miatt folyamatosan nő, évente nagyjából 4 milliméterrel.
Bár francia hittérítők már 1733-ban is bejelölték a térképeikre, a hegyre Európában csak akkor kezdtek figyelni, amikor egy brit hadmérnök, Sir George Everest összehasonlításokat végzett, és megállapította, hogy ez a legmagasabb. Mivel akkoriban az európaiak inkább lenézték az Európán kívüli népeket, föl sem merült, hogy az ott élők már adtak nevet a hegynek, és hogy azt figyelembe kéne venni. Így hiába, hogy a hegyet eredetileg a Csomolungma (nyelvjárási változatábana Qomolangma és Sagarmatha) névvel emlegették, Európában Everestről nevezték el. Később, a világ demokratizálódásával már kötelezővé tették mindkét név feltüntetését, a térképeken. (A Csomolungma jelentése egyébként „Jóságos istenanyánk”.)
A különleges magasságú hegy különleges veszélyeket is rejt, így nem véletlen, hogy minden hegymászó a legnagyobb kihívásnak tartja, és semmi pénzért ki nem hagyná a „programjából”. Aki szembe akar nézni az ún. halálzóna körülményeivel, annak mindenképpen bele kell vágnia a Csomolungma meghódításába.
A hegymászásban „halálzónának” hívják azt a magassági tartományt, amelyben a levegő olyan ritka, hogy nem elegendő az emberi élet fenntartásához. Az ember szervezete ebben az oxigénhiányos környezetben gyorsabban éli fel a tartalékait, mint ahogyan azt természetes módon pótolni lehet. Ezért a hegymászók ezekben a magasságokban csak oxigénpalackkal tudnak életben maradni. De a csúcson egyébként is rendkívüliek a körülmények: télen akár mínusz 50 Celsius-fok alá is csökkenhet a hőmérséklet, s emellett váratlan széllökések, óránként akár 200 km-es szélviharok is nehezíthetik az emberek dolgát.

Az idős Edmund Hillary, Új-Zélandban. Ebben a kalapban semmiképp sem vágott neki a Mount Everestnek.
Kik voltak az elsők?
Az első, két hódító a brit George Mallory és Andrew Irvine volt. Ők 1924. június 8-án próbálták meg elérni a csúcsot, de soha nem tértek vissza. A később felkutatásukra induló expedíció 1999-ben csupán egyikük (Mallory) holttestét találta meg, így Irvine földi maradványainak holléte még mindig bizonytalan. A hegy egyébként is teli van jéggé fagyott holttestekkel, amelyek azonban újabb és újabb ürügyeket adnak az expedíciók elindításához. A hegy legmagasabb csúcsát végül 1953-ban sikerült meghódítani. Ez az esemény az új-zélandi Edmund Hillary nevéhez fűződik. Ő az azóta legnagyobb hírnévvel rendelkező, nepáli serpával, Tendzing Norgajjal együtt indult útnak, és jutott fel, 1953. május 29-én, a 8847 méteres hegycsúcsra. (A serpák egy nepáli népcsoport tagjai, akik teherhordókként segítik a hegymászókat.) Hillary azonban nemcsak a hegyre mászott fel, hanem körül is nézett azon a helyen, ahová megérkezett. S miután látta, mekkora szegénység uralkodik, ezután életének jelentős részét annak szentelte, hogy javítson a nepáli hegyekben lakók életén. Az általa alapított jótékonysági szervezet segített kórházak, hidak és iskolák építésében. 2003-ban Nepál tiszteletbeli állampolgárságot adományozott neki. 2008-ban bekövetkezett halála után hamvai nagy részét az aucklandi kikötőbe szórták, a többit pedig átadták a serpaközösségnek. Az egyik legkiemelkedőbb serpa felajánlotta, hogy a nemsokára induló expedíciója keretében felviszi és szétszórja a hamvakat a "világ tetején", így tisztelegve az új-zélandi hegymászó előtt. A buddhista lámák azonban nem támogatták az akciót. Szerintük ugyanis baljóslatú lenne szent helyre vinni a hamvakat, ráadásul Hillary hamvainak szétszórása precedenst teremtene, és más emberek is azt akarnák, hogy ott szórják szét hamvaikat – indokolták a visszalépést. Így Hillary hamvait továbbra is egy kolostor őrzi.

Ember legyen a talpán, aki első pillantásra felismeri, hogy melyik hódító látható a képen!
Nők a hegyen
A hegymászás természetesen a nőket is izgatta, különösen, hogy bizonyos helyzetekben akár még előnyt is jelenthet a női ötletesség, leleményesség. Kevésbé ismert, de Magyarországon már a 19. század végén is élt egy kiemelkedő hegymászónő: Tauscherné Geduly Hermina. (A születési évéről nincs pontos adat, csak azt tudjuk, hogy 1923-ban halt meg.) Az 1870-1880-as években szervezett, legnehezebb túrákat végigcsinálta, majd ő volt az első, magyar nő, aki 1879-ben a Hochjochgraton keresztül feljutott a 3902 m magas Ortlerre, majd később a Mont Blanc-ra is. S bár hivatalosan nők csak 1979-től lehetnek tagjai a Svájci Alpin Clubnak, ő már az előző század végén tag volt. 1886. július 29-én pedig azzal vonta magára a világ figyelmét, hogy egy napon belül három nehéz, 3000 méteren felüli csúcsot is megmászott (Vertainspitze 3541 m, Schildspitze 3468 m és Plattenspitze 3417 m). Túráiról több külföldi és hazai szaklapban írt, emellett szociális munkát is végzett: a Pozsonyi Nőegylet elnökeként sokat tett a szegényekért, s emellett a Magyar Vöröskereszt egyik megalapítója is volt.

A Mount Everestre ő még nem juthatott el, mert akkoriban Magyarországról senki nem szervezett expedíciót. Később azonban érkezett oda egy magyar nő is: 2009. május 21-én Ugyan Anita jutott fel a csúcsra, és gazdagította ezzel a magyar hegymászók jó hírét.

Sokat megtudhatsz a hegyek történetéről a Mi MICSODA sorozat Hegységek című kötetéből!


Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum