Benedek, Európa fő védőszentje

2011. július 12., 14:40
 

A nyugat-római birodalom bukása (476) utáni korszak Európa egyik legzaklatottabb, népvándorlásoktól és területfoglaló harcokkal tarkított időszaka volt. Így azután hiába, hogy az ókori kultúrákban igen magas szintet értek el, mind az általános higiénia és a sport vagy az egészségmegőrzés, mind a gyógyítás terén, az európai civilizáció egy időre mélypontra került. Államok bomlottak fel és újak jöttek létre, és miközben ezek a saját, politikai-társadalmi rendszerük fölépítésével voltak elfoglalva, az emberek többségének éhínségeket, háborús következményeket és járványokat kellett elviselniük.


 
Az egyetlen, olyan szervezett erő, amely ez ügyben biztonságot tudott nyújtani, az egyház volt, hiszen annak tagjai akkor még nem vettek részt aktívan semmiféle háborúban, a hitük pedig az emberséges cselekedetekre, szolidaritásra késztette őket.  Így jött létre az a helyzet, amelyben egyre inkább az egyházi intézmények – templomok, kolostorok és monostorok* – váltak a szegények és betegek támogatásának központjaivá. Ezek köré építették föl a kórházak elődeit, az ispotályokat, amelyek egyúttal a mai, szociális intézmények őseiként is működtek, hiszen a szegény vándorlókat, hajléktalanokat, koldusokat, földönfutókat is befogadták, olykor még pénzbeli segélyekkel is ellátták őket.
 
* A kolostor és a monostor egyaránt rendházat, a magányba, elzártságba vonuló szerzetesek életének színterét jelöli. A különbség az, hogy a „kolostor” szó a latin „claudere”, vagyis „bezárni” kifejezésből ered, a „monostor” pedig a görög „monadzó”, vagyis „egyedül van” származéka.
 
A kortárs Fra Angelico Firenze egyik legjelentősebb temploma, a San Marco egyik freskóján helyezte el Szent Benedek portréját.
Miért éppen Nursiai Szent Benedek Európa fő védőszentje?
1964. október 24-én VI. Pál pápa Nursiai Szent Benedeket Európa fő védőszentjévé nyilvánította. Az egykori szerzetes addig sem volt ismeretlen a térségben, hiszen jelszava, az „ora et labora” („imádkozz és dolgozz”) mélyen rögzült az emberekben, és a 8. századtól minden július 11-én megemlékeztek róla.
Benedek 480 táján született az umbriai (Közép-Itália) Nursiában (ma Norcia; ejtsd: norcsa), előkelő, bár valószínűleg zaklatott életű családban, amelyből már tizennégy évesen elvágyódott. Úgy gondolta, az erősen vallásos hit menedéket nyújt majd a számára. Először egy vidéki plébánián élt, de később a szabin hegyek között, egy barlangban kereste a harmóniát. Egy idő után a pásztorok egyre inkább tisztelni kezdték a remetét, és elvitték a hírét a városokba is. Egy idő után zarándokolni kezdtek hozzá, majd egy szerzetesi közösség az elöljárójává választotta. És bár mindezek során sok konfliktusa is keletkezett (egy alkalommal még meg is akarták mérgezni azok, akik túl szigorúnak találták az általa követendőnek tartott életmódot), végül egy új szerzetesrendet is létre tudott hozni, 529-ben, a Monte Cassino hegyen. Ez volt a róla elnevezett bencés rend anyaháza. A bencések ezután templomot és kolostort építettek, és legfőbb céljuknak a szegények és betegek támogatását tartották. A szerzetesek oktatása során az orvostudományt a leghasznosabb ismeretanyagként építették be a tanrendbe.  Benedek 540 körül Regula címmel összefoglaló könyvet írt arról, hogy szerinte hogyan kell élnie, imádkoznia és dolgoznia minden szerzetesnek. A bencés regulát azután Nagy Károly is buzgón terjesztette, mert birodalomépítő politikájában fontos szerepet szánt a szerzeteseknek, és kulturális-gazdasági központokká emelte a monostorokat. Ő maga is alapított ilyen intézményeket. Benedek 547 márciusában halt meg, amikorra már a bencés rend kellőképp megerősödött, és később az egyik legjelentősebb, műveltséget terjesztő és a gyógyítás gyakorlatát is fenntartó rend lett.

Hogy Benedek kolostorában milyen patikatégelyeket használtak, azt nem lehet tudni, de a későbbi időkből már sok porcelán tégely is fennmaradt. Fedélnek és feliratnak mindegyiken kellett lennie.
Milyen volt a kolostori gyógyítás?
A Római Birodalom bukását követően az antik orvoslást a kolostori gyógyítás váltotta fel. A Monte Cassinó-i kolostor után a 7. századtól Szent Gallenben működött egy ugyancsak kiemelkedő, szintén Benedek-rendi kolostor, amelynek gyógyfüves kertjéről szerencsére fennmaradtak a tervrajzok és leírások. A Regula kötelezővé tette a szerzetesek számára a mezei és kerti munkát. A leírásokból kiolvasható, hogy a kertben nagy szaktudással és gondosan megtervezve tizenhat féle növényt termesztettek: liliomot, rózsát, karósbabot, borsfűt, boldogasszony tenyerét, ördögcérnát, rozmaringot, mentát, zsályát, rutát, íriszt, csombormentát, fodormentát, köményt, lestyánt és édesköményt. Később ezek kibővültek a ricinussal, a benedekfűvel, izsóppal, rutával, rozmaringgal, amelyek mindegyike ma is bevált gyógyteák alkotórésze. A kolostor mellett működő ispotályokban a kertben termesztett gyógynövényekkel kezelték a betegeket. Igyekeztek minél több tapasztalatot összegyűjteni arról, hogy melyik növény, akár önmagában, akár más növényekkel párosítva, milyen bajokra használ. Olykor azt is megfigyelték, hogy az állatok milyen sérülésükre milyen növényeket rágnak, és így könnyebben rájöttek az összefüggésekre, és el tudták különíteni, hogy melyek jók a sebekre, mivel lehet elállítani a vérzést, vagy csökkenteni a különböző görcsöket. A növényeket többféle módon is felhasználták: főzetet, port, labdacsot (a pirulák előfutárait), alkoholos kivonatot, kenőcsöt, zselét, olajat is készítettek belőlük. Az orvostudomány igen sokat köszönhet áldozatos munkájuknak, hiszen a gyógyszergyártás a növényi alapanyagok felhasználásán alapult (az egyik legalapvetőbb szívgyógyszer-alapanyag, a digitalis pl. a gyűszűvirág-levél digitoxin nevű hatóanyagának kivonata, a kalmopyrin a fűzfakéregben lévő szalicilsavat tartalmazza, és még sorolhatnánk.)
A Pannonhalmi Bencés Főapátság és közvetlen természeti környezete ma már a Világörökség része. A július 4-én elhunyt Habsburg Ottó pedig azt kérte: ennek altemplomában helyezzék el a szívét.
A gyógyító munkában természetesen nők és férfiak egyaránt részt vettek. Szent Benedek húga, Skolasztika alapította a Benedek-rendi nővérek intézményét, 532-ben. Azóta a nővéreknek az öt világrészben 227 kolostoruk van, és azokban 7500 bencés apáca végez áldozatos munkát.
Magyarországon a bencések már az államalapítástól kezdve jelen voltak: 996-ban kezdtek építkezni, Pannonhalmán, ahol ma is működik az intézményük. Az 1658-as könyvtári katalógus tanúsága szerint már akkor harminchat orvosi vonatkozású műből tanulhattak az apácák és szerzetesek. (Bár a nők ebben a korban nem tudtak olvasni, a gyógyító apácák mindig kivételek voltak.) A bencések eszménye a szemlélődés és a tevékeny, hasznos munka összhangjának megteremtése. Rendjükben sok olyan ember él, akinek élete jól példázza: mindegy, ki mit képzel a világ teremtéséről, berendezkedéséről vagy a dolgok eredetéről, ha azért ültetett el három szál növényt, hogy azzal meggyógyítson akár csak egy embert is, már a világban lehetséges jót és szépet érvényesítette.



Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum