Fészek-körkép

Ki ágról lógatja le, ki agyagból vájja ki, ki másét használja, ki pedig levest főz belőle – mi az? Természetesen a madárfészek, amelynek lakóira a tavasz közeledtével talán az emberek is többet figyelnek. De ha továbbgondoljuk a dolgot, kiderül, hogy a „fészek” még annál is többet jelent, mint a nálunk áttelelő vagy éppen hozzánk visszaérkező szárnyasok építményét. Fészekben nemcsak madarak, hanem halak, pókok és kisemlősök is laknak, de a növényvilágban és a szólás-mondások közt is van szerepe ennek a fogalomnak.

Íme, a függőcinke vagy -cinege biztonságos „függőlakása”.

Mi minden lehet fészek-alapanyag?
Az állatokat az utódgondozás ösztöne készteti a fészeképítésre, amelynek kiemelkedő művészei a madarak. Igaz, a „szerszámaik” meglehetősen szerények, hiszen csak a lábukat meg a csőrüket használják az alkotásuk megformálásához, ám a technikájuk annál színesebb. A madarak mindenféle módszert felhasználnak a biztonságos fészek felépítéséhez: sárral tapasztanak, tollakkal, szőrrel, gyapottal, faforgáccsal bélelnek, a hajlékonyabb ágakkal vagy sásdarabokkal fonnak, varrnak, szőnek, és ha a fa egy mélyedését akarják odúként „kibérelni”, akkor fúrnak, faragnak, kopácsolnak. Már ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy bár legfőképpen a fák gallyai képezik az alapanyagot, szinte minden szerves anyagot felhasználnak, amit a természet felkínál nekik. Emellett fontos eszközük az agyuk is, amellyel nemcsak a fészkek formáit képesek megtervezni, hanem azt is, hogy a lakrészüket miképp óvják meg az ellenségeiktől. A legtöbb madár előrelátó módon sűrű lombok közé, mások számára nehezen hozzáférhető helyre építi a fészkét, és még arra is ügyel, hogy az építkezés maradványai ne árulják el a jelenlétét. Ezért a madarak folyamatosan megtisztítják a lakásuk környezetét a hulladékoktól. A harkály különösen nagy gonddal takarítja el az odú kivájása közben leeső forgácsokat. Némelyik madár – például a fecske – pedig a lábán veleszületett seprűvel: tollsarkantyúval is rendelkezik, a takarítási munkálatok megkönnyítése végett. Az, hogy mi a fészkek helye és hogy milyen az építésmódja, minden egyes madárfaj jellemző sajátossága.

A szövőmadár fészke valóságos palota, a fa ágai között.

Fészkek fent és lent
Ha Magyarországon valaki a magasban keres látványos fészket, akkor első helyen a gólyákét fogja megtalálni, akik kéményekre, tornyokra vagy villanyoszlopokra építik a maguk széles, tányér alakú lakóhelyét. Ha viszont a talaj mentén keresgélünk, akkor a tyúkfélék kerek fészkeire fogunk rátalálni. A legizgalmasabbak azonban a vízre vagy vizek környékére épített madárlakások. A magyarországi nádasokban gémek, kócsagok és nádirigók rejtik el fészkeiket, a nádszálakra építve. A nád sűrűsége az embert is távolt tartja tőlük.
Ugyancsak a vizek környékén építkezik Európa legnagyobb fészeképítő művésze, a függőcinke, amely a nyárfák és fűzek víz fölé hajló ágainak ingatag végére kötözi fel a fészkét. Az erszény alakú építmény maga azonban rendkívül biztonságos. Anyaga a fűzfa ill. nyárfa barkája, amelyhez kötözőanyagként növényi rostokat használ, ezekből készít időtálló csomókat, a barkák összefogásához. A dél-afrikai szövőmadarak szintén a víz fölött csüngő ágakra építik különleges szépségű fészkeiket, olyan helyekre, ahová senki, aki nem tud repülni, nem férhet hozzá. A partifecske és a jégmadár azonban ezeknél jóval stabilabb helyet keres. Ők a vizek melletti függőleges, omlásos partfalakba vájnak üregeket, hogy így védjék meg magukat és fiókáikat például a menyétek támadásaitól. Egyébként egyáltalán nem válogatósak: bárhová befészkelnek, ahol biztonságosnak látszó, agyagos-homokos, meredek falat találnak. Ezért is láthatunk rengeteg partifecske-odút elhagyott agyag- és homokbányákban is. És mivel különösen kedvelik a hosszúkás vájatokat, gyakran az emberek által kihelyezett, de már használaton kívüli csövekbe is betelepszenek. Éppen ezért előfordult már, hogy ahol veszélybe került a fajuk, az emberek kifejezetten a számukra kitett csövekkel igyekeztek letelepedésre bírni őket, hogy azután az ilyen csőtelepeken biztonságban szaporodhassanak. Így a partifecskék fajuk csőlakóinak köszönhetik a fennmaradásukat.
Az ember közvetlen közelében élő házi fecskék a leggyakrabban a tető alá építik sárból tapasztott, kerekded fészkeiket. A verebek viszont a legváltozatosabb helyeken hajlandóak letelepedni. És mivel ők a szövőmadarak rokonai, fészeképítő módszereik is hasonlóak. Igaz, az építményük már semmiképp sem olyan hatalmas, mint az afrikai szövőmadaraké, de a szerkezete ugyanolyan. A többnyire agyagos helyre épített odújuk bejáratától kis folyosó vezet a fészek aljára, ahol a tér kiszélesedik, s ez a rész maga a fészek. A lakóhely a bejárattól az odú mélyéig ki van bélelve fészekanyaggal, az aljától a tetejéig.
A nálunk élő madarak közül a kakukkok és a kerecsensólymok nem építenek saját fészket. Mint az közismert, a kakukk más fészkébe rakja a tojásait, a kerecsensólyom pedig elkergeti az eredeti fészeklakókat, amelyek többnyire sasok. Egyedül a gólyákkal nem bír: azok az erős csőrükkel szembe tudnak szállni a betolakodókkal.

Kik laknak állandó társbérletben?
A dél-amerikai remetepapagájok nagy közösségekben élnek, és különleges lakótelepeket építenek maguknak a pálmák és a fák koronáján. A közösség azonban tiszteli a magánszférát, ezért a gömbformájú építményben minden pár saját lakással rendelkezik. A különbejáratú fészkekben alagútszerű „előszoba” vezet egy háló- és egy költőkamrához. És mivel a közösségi fészekhez minden fiatal újabb lakórészeket épít, a költőhely idővel hatalmas méretűvé válhat. Olykor akkorává, hogy bekövetkezhet egy katasztrófa: az ágak nem bírják a súlyt, és az egész lakótelep a földre zuhan! Emellett akkor sem feltétlenül védettek, ha fenn maradnak a fákon. Mivel mindenevők, gyakran nagy károkat okoznak az emberek gazdaságában. Ilyenkor sajnos nem számíthatnak a tárgyalásos egyeztetésekre: ha az emberek megelégelték, hogy a papagájok kikaparták a földből a burgonyát vagy megették az összes földimogyorót és gyümölcsöt, olykor bizony felgyújtják a madarak gyönyörű, hatalmas fészekegyüttesét. Szerencsére ilyenkor előzőleg kikergetik a madarakat és igyekeznek a fiókákat is kiemelni. Így a madarak arrább költözhetnek, és nekikezdhetnek egy újabb lakótelep építésének.

Kik laknak még fészekben, a madarakon kívül?
A hazai emlősök közül a mókus épít fészket, többnyire a fák odvába. Kényelmes otthonát mohával szokta kibéleli. A vizekben a tüskés pikó, más néven durbancs hímje válik építőmesterré, az ívás idejére. Ilyenkor gyökerekből és fűszálakból dió nagyságú, gömbölyded fészket készít, a víz sekélyebb részén. Ebbe igyekszik becsábítani a nőstényt, hogy az ott lerakja a petéit, amelyeket ő majd megtermékenyít, majd gondos apaként addig őriz, amíg a kikelő utódok meg nem erősödnek.
A rovarok közül a méhek, darazsak, hangyák és termeszek készítenek sajátos fészkeket, sőt,a termeszek egyenesen várakat építenek.

Íme, egy „Fészkes fene”, amely „A falnak is füle van”, valamint „A lába sem éri a földet” nevű „tárgyak” közt látható. A műalkotásokat 2008-ban lehetett megnézni, Buzás Mihály Nemlétező tárgyak tárlata című kiállításán, Székesfehérvárott. Sajnos a „Radai rosseb” ezen a képen nem látható.

Hol nő magától madárfészek?
Az erdők mélyén, az avaron ill. a korhadékok és gombák mellett. Az orchideák között ugyanis létezik egy „madárfészek” nevű növény, amelynek az a sajátossága, hogy nem tartalmaz klorofillt, vagyis zöld színanyagot.
A madárfészek a növények döntő többségével ellentétben nem a fény energiájából, hanem a talaj elhalt szerves anyagaiból veszi fel a táplálékot, vagyis nem zajlik le benne a fotoszintézis. Védett növény, amelynek természetvédelmi értéke 5000 forint.

Hol esznek madárfészket?
A kínaiak valószínűleg már 1200 éve esznek levesként fészkeket, elsősorban a fecskékét, de egész Ázsiában és az USA-ban is keresett étel. Ez egyébként a világon a legdrágább leves. Azért terjedt el, mert úgy tartották, hogy magas tápértéke mellett gyógyhatása is van: lassítja az öregedést, bizonyos bőr- és rákbetegségekre is használ, és jótékony módon befolyásolja a hormonrendszert. Mindezt később a tudományos vizsgálatok is igazolták, fenntartva, hogy lehetségesek egyéni érzékenységek, így előfordulhat, hogy súlyos allergiás rohamot idéz elő ez az étel. Azt azonban még ma sem lehet pontosan tudni, hogy mi rejlik az összetételében, amitől valóban hasznos lehet. Elképzelhető, hogy mivel a fecskék többnyire mészkőbarlangokban élnek, a mész jelenlétének is van szerepe ebben.

Hol van a „fészkes fene”?
Pontosan nem tudjuk, de egy biztos: nagyon rossz helyen. Már a „fene” is negatív dolog, mert vagy a fenekedő vadállatokra, farkasokra utal, vagy egy súlyos betegségre, a rákfenére vagy bőrfenére. De létezik még ezeken belül hidegfene, a csontban, melegfene, a végtagokban, vagy lépfene, amely a sertések betegsége. Más leírások szerint a furunkulusok egyik fajtáját is ezzel a névvel jelölték. A „fészek” szó pedig valószínűleg járványok idején került mellé, amikor a súlyos betegeket gondosan elkülönítették, mintha fészekbe zárták volna. Mindenesetre ha bárkit is elküldenek a fészkes fenébe, akkor az a legjobb, ha nem veszi magára, viszont bemegy egy virágboltba, és megajándékozza önmagát egy szép, fészkes virágú növénnyel. Ezen általában a közös fészekbe foglalt apró virágok csoportja adja a virágzatot, ami csak derűt kelthet.

Lévai Júlia

www.mimicsoda.hu