Ősmaradványok
A kutató elmélyülten vizsgálja a palalemezt – madár formájú állat körvonalai rajzolódnak ki rajta. Talán egy repülő szauruszéi lehettek, amely sok millió évvel ezelőtt élt a Földön... Az ősmaradványok (fosszíliák) Földünk történetének néma tanúi. Arról mesélnek, hogyan nézett ki bolygónk évmilliókkal korábban és milyen rég kihalt állatok éltek rajta. Hogyan jön létre a kövület? Hol van Magyarország dinoszaurusztemetője? Hogyan preparáljuk a fosszíliákat? Indulj nyomkereső útra, derítsd fel a rég letűnt élővilágot!
Itt veheted meg a könyvet >>> |
Milyen körülmények között keletkezhetnek fosszíliák?
A legtöbb elpusztult élőlényből nem lesz fosszília, csak különleges körülmények között válik azzá. A természetben élő állatokat megölik és felfalják a ragadozók, vagy az elpusztult állatok tetemeit dögevők, azaz keselyűk és hiénák, valamint férgek takarítják el. A kemény testrészeket, például csontokat, héjakat az időjárás porlasztja szét. Az állatból nem marad semmi, amiből ősmaradvány válhatna. A test lágy részeinek lebomlásához oxigénre van szükség. A lágy rész fosszílizálódásának első feltétele, hogy hiányozzon az oxigén, mint például a borostyánkőben talált rovarok esetében. A rovarokat egy fa gyantája vette körbe, és a gyanta később megkeményedett. Hasonló történik azokkal az elpusztult élőlényekkel is, amelyek a mocsárban süllyednek el.
A mocsár iszapja magába zárja az állatot, és az iszap idővel megkeményedik. Ez olyan tartós konzerválást jelent, amely akár évmilliókra is szólhat.
Hogyan jön létre a kövület?
Leggyakrabban olyan kőzetekben találhatók fosszíliák, amelyek tengerekben, tavakban vagy folyókban keletkeztek. A konzerválódás feltételei szárazföldön a legrosszabbak, ezért ott általában csak az élőlények szilárd testrészeiből válik fosszília.
Ha egy élő szervezet a tengerben pusztul el, akkor lesüllyed a mélybe, ahol aztán általában elbomlik. Ha hiányzik az oxigén, konzerválódhatnak lágy részek is, egyébként csak a kemény testrészek, héjak, csontok, fogak maradnak épen. Ezek később beágyazódnak a laza homokba vagy iszapba. Minél gyorsabban temetődnek be, annál több őrződik meg belőlük, a homok vagy az iszap megóvja őket a kémiai és fizikai behatásoktól. Az elhalt szervezetet lassan magába zárja az üledék, az elpusztult élőlények maradványait tehát további rétegek védik. A lerakódott, eredetileg laza üledék a nyomás alatt megszilárdul, azaz üledékes kőzet válik belőle. Az átalakulás során az üledékben lévő élőlények maradványai is megkövülnek. Az üledékben található ásványi anyagok beépülnek a csontokba, héjakba, vagy teljes egészében átveszik a helyüket, azaz megváltoztatják a csontok, héjak eredeti anyagszerkezetét. Ha a föld mozgása felszínre hozza a megkövült maradványokat, vagy a természet elhordja a föléjük rakódott rétegeket, napvilágra kerülnek a fosszíliák.
Miért különlegesek a bükkábrányi ősfák?
Mintegy 7-8 millió évvel ezelőtt Magyarországon, az Alföld helyén, egészen a Bükk lábáig a hatalmas, édesvizű Pannon-tó hullámzott. Az északi irányból érkező folyók lapályos torkolatvidékén mocsárcipruserdők terültek el. 2007-ben ezek maradványaira, egy valóságos őserdőre bukkantak egy külszíni kőszénbányában, Bükkábrány falu közelében. A hatalmas fákat 300-400 éves korukban egy hirtelen támadt iszap- vagy homoklavina temette be, s ezzel tartósította, megvédte őket az enyészettől.
Az eredetileg 40 méter magasra is megnövő fákból 5-6 méter magas, ma is függőlegesen álló tövük maradt meg. Azonban az eddig megismert fosszilis erdőkkel ellentétben a bükki ősfák nem kövesedtek, és nem szenesedtek el, a kéreg és a belső szövetek szerves anyagként maradtak fenn. A homok alól kikerülve, érintkezve a levegővel a fák gyors porladásnak indultak. Modern konzerválási technikákkal a számos fatörzs közül tíz példányt sikerült megmenteni. Ezek ma a miskolci Herman Ottó Múzeumban és az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen láthatóak.
www.mimicsoda.hu