Cházár András – egy kitartó és sokoldalú jogász a 18-19-dik századból

270 éve, 1745. július 2-dikán született Cházár (ejtsd: császár) András, aki a 18-19-dik századi Magyarország kis számú, felvilágosult és humanista módon gondolkodó polgárai közé tartozott. Éppen ezért a saját korában csak a szűkebb körében becsülték meg őt, és csak jóval később ismerték el a munkáját. Ma egyebek közt Pesten is viseli egy utca a nevét (ebben működik az egyik legnevesebb gimnázium, a Radnóti is), ám még ma is csak kevesen tudják, hogy ki volt ő és miben is állt a tevékenysége.

Cházár András a magyar jogásztársadalom egyik legkiválóbb, felvilágosult és demokratikus gondolkodású alakja volt.

Pályakezdés
Cházár András a Rozsnyó környéki Jólész (ma Jovice) községben, elszegényedett nemesi családban született. A szülőhelyének lapján közzé tett életrajz szerint az akkoriban dúló vallásháború miatt volt egy kis bonyodalom a keresztelője körül. Cházár családja ugyanis evangélikus volt, ennek ellenére a  kraszanhorkai római katolikus templomban keresztelték meg. A cikkíró úgy sejti, ennek az lehetett az oka, hogy mivel a jezsuiták akkor éppen erősen támadták a protestánsokat (Rozsnyóról ki is űzték őket), a szülők így akarták megvédeni a kisfiút a későbbi támadásoktól. Cházár András nyolc éves koráig itt Jólészen nevelkedett, és ezután több, más városban is tanul, sokféle tárgyat. Így például Dobsinán német nyelvet, Eperjesen nyelvészetet, irodalmat és szónoklattant (retorikát), Kézsmárkon logikát, metafizikát és teológiát tanult. 1765-től pedig Pozsonyban járt, a magyar jogtudományi egyetemre. Mivel a szülei szegények voltak, a tanulás mellett gyerekek nevelését is vállalta, a lakásadójánál, így el tudta tartani magát. Jogi tanulmányai végeztével először egy jeles győri ügyvéd irodájába került, gyakornoknak, majd több, további városban dolgozott, mint ügyvéd. Végül Rozsnyón megnyitotta a saját ügyvédi irodáját, melynek révén hamar sikeressé vált. Irodájában gazdag, nemesi családokat és szegényeket egyaránt hatékonyan tudott képviselni. Jellemző volt rá, hogy akinek nem volt pénze, annak a képviseletét ingyen végezte. Emellett arra is gondja volt, hogy az irodáját műhelyként működtesse. Így sok, később elismertté váló, nagy szaktekintélyű jogász is az ő irodájából indult el a pályáján. A jogi szakma színvonalának akkor nagy jelentősége volt, hiszen később – különösen a negyvennyolcas forradalom után – fontos volt, hogy a jogegyenlőségek rendszerének kiépítésében lehessen mire építeniük az utódoknak.

Sikerek és ellenségek
Cházár András tisztán látta korának gondjait és mindig felháborították az elvtelenségek és jogtalanságok. Neve akkor vált ismertté, amikor a császár, II. József a német nyelv uralmának terjesztése érdekében az addigi, semleges latin helyett a németet tette kötelezővé a jogban. Cházár ekkor tiltakozásképp látványosan lemondott az ügyvédségről. Ettől kezdve jegyzőként ill. főjegyzőként dolgozott, de ebből a pozícióból is rendszeresen kritizálta a hatalom minden olyan lépését, amelyben szakmája vagy a társadalom szabadságjogainak csorbítását látta. Ugyanakkor elfogulatlanul viselkedett, és mindent, ami korszerűnek számított, egyértelműen támogatott.
Mindezzel Cházár a köznemesség körében tekintélyessé vált, ezért pl. Gömör vármegye háromszor is megválasztotta a főjegyzőjévé. Ez a vármegye akkor vezető szerepet játszott a formálódó, korszerű magyar alkotmány védelmezésében. Az udvarhű politikusok azonban természetesen az ellenségüknek tekintették Cházárt, így pl. a rozsnyói püspök élete végéig ott támadta meg, ahol csak tudta. Ha politikai témában nem jutott sikerre, akkor képes volt a tulajdonjogai miatt beperelni. Ebben azonban szerencsére vesztenie kellett: a bíróság a jog, és nem a politika szempontjai szerint döntött. A jogász felvilágosult, demokrata szelleme azonban semmiképp sem egyezhetett a kormányzás akkori szellemével, ezért végül, 1794-ben a püspök utasítására a főispán a megyei rendek akarata ellenére is kihagyta őt a jelöltek sorából, és menesztette a hivatalából.

Mit tett a jobbágyokért?
Cházár András demokratikus szellemét igazolja az a levél is, amelyet a jobbágyok helyzetének javítása érdekében írt, az 1790-ben tartott országgyűlés rendjeinek. Ebben negyvennégy cikkelyben foglalta össze a jobbágyok sérelmeit és tett javaslatot azok orvoslására. Egyebek közt fontosnak tartotta a mindenki számára elérhető és kötelező általános iskolák bevezetését, hiszen az emberek fölemelkedéséhez a tudáson, a tanuláson keresztül vezethet csak út. Ugyanígy az állam kötelességének tartotta az utak és a folyók karbantartását, ami a kereskedelemhez nélkülözhetetlen lett volna. Az egészségügy fejlesztését, az orvosi szolgáltatások kiterjesztését szintén égető kérdésnek tekintette. Mivel azonban a javaslatai végrehajtásához a teljes hatalmi szerkezetet kellett volna megváltoztatni, a levélben foglaltak érvényesítésének akkor semmiféle esélye nem volt. Czázár listáját majd csak jóval később, a 48-as illetve a Kiegyezés utáni törvényekben láthatjuk viszont. Őt azonban semmi sem tántoríthatta el az elveitől: ha nem ment állami szinten, akkor legalább helyben igyekezett valamit segíteni a legelesettebbek helyzetén. Miután visszavonult, mást nem is igen tudott tenni, minthogy gazdálkodással töltötte az idejét, és erre alapozta a segítségnyújtást is.

A nagy burgonya-csel
A kor nagy felfedezése az Amerikából ismertté vált burgonya volt, és ő is ezzel kezdett foglalkozni. Kezdetben azonban hiába próbálta népszerűsíteni az olcsón előállítható és laktató növényt, az emberek idegenkedtek minden újdonságtól, és sokkal hasznosabbnak tartották a kenyeret. Az ügyvéd azonban jól tudta: kenyér csak addig van, ameddig a gabona is kitart, márpedig azt az időjárási körülmények és az adók is gyakran megritkítják. Ezért a nyár végén nagy mennyiséget vermelt el a burgonyából, és amikor télen beállt a kenyérínség, odavezette az embereket ezekhez a tárolókhoz. Erre már természetesen megszűnt az ellenállás és megfordult a közhangulat. Olyannyira, hogy azt a dombot, amelyen az ügyvéd lakott, a község a krumpli ottani neve, a grulya alapján Grulya-várnak nevezte el.

A Váci Siketnéma Intézet ma Cházár András nevét viseli. Egykor a beszéd, olvasás és írás mellett kiegészítésként csupán kézművességre tanították a növendékeket, de ez már önmagában is forradalmi újítást jelentett, abban a korban. Ma ennél sokkal korszerűbb az oktatás, és több, további intézmény is működik. Az eredeti épületben jelentős még az az 5000 kötetet magában foglaló könyvtár is, amely később az alapító hagyatékából került az intézményhez.

A fogyatékkal élők első segítője
Cházár András legfontosabb, hosszú távon is hasznosuló programja az az intézmény volt, amelyet a siketnémák számára alapított. Ennek ötlete egy bécsi útja alkalmával született meg, 1799-ben. Véletlenül vette észre az ottani siketnéma iskolát, amelynek igazgatóját azonnal fel is kereste. May József pedig készséggel elmondta neki, hogy milyen módszerekkel igyekeznek a legkülönfélébb tevékenységekre megtanítani azokat a gyerekeket, akik a közfelfogással ellentétben ugyanolyan szellemi képességekkel rendelkeznek, mint a hallani és beszélni képesek, csak éppen másféle utak kellenek a tanulásukhoz és a tanításukhoz. Mindezek hatására Cházár eldöntötte, hogy maga is alapít egy ilyen intézményt, ezért még ott, Bécsben nyílt levelet írt az egyik lapban, a barátaihoz, és ebben a segítségüket kérte a tervhez. Az újságcikk nagy érdeklődést keltett a magyar olvasók körében. A nyilvánosság támogatásával a háta mögött ekkor a császári udvarhoz is írt egy folyamodványt, amelyben vázolta az elképzeléseit. Az udvar bele is egyezett a tervezetbe, ám ahhoz nem járult hozzá, hogy az intézmény Cházár saját, rozsnyói házában épüljön fel, inkább Vácot jelölték meg a színhelyének. Ezután Cházár egy háromnyelvű felhívást írt, amelyet a saját költségén szétküldött az ország összes jelentős személyiségének és intézményének. Ennek hatására 334 adakozó több mint 5 ezer forintot adományozott az alapításra, így belekezdhettek az építkezésekbe. Az Országos Királyi Siketnéma Intézet 1802. augusztus 15-én nyílt meg, és az utódintézménye ma is ebben az épületben működik. Cházárt nem hívták meg a megnyitóra, amit hivatalosan nem indokoltak, de nem nehéz kitalálni, hogy e mögött politikai okok voltak.  Az alapító csak egy évvel később látogatott el Vácra, és nézte meg ötletének megvalósulását. Mindenesetre a császári udvar akadékoskodó hivatalnokainak nevére ma már senki sem emlékszik, az ő neve láttán azonban van mire gondolniuk mindazoknak, akik az építkezés munkáját többre becsülik a hatalmaskodásnál.

 

Lévai Júlia



www.mimicsoda.hu