A hadüzenet

„A rendőrség hadat üzent a falfirkálóknak” – olvassuk nem egyszer, de ilyenkor természetesen nem gondolunk valódi hadüzenetre, csupán egy olyan, koncentrált figyelemre, amelyet szigorú, de semmiképp sem véres intézkedések követnek. A valódi hadüzenetet az egyes országok aktuális vezetői küldik egymásnak, diplomáciai úton, az ellenséges ország helyben állomásozó nagykövetének.

Miből áll egy hadüzenet?
A hadüzenet az érintett országok közötti háború megkezdését jelenti. 1907 óta a hadüzenetet egyezmények is szabályozzák. Elsőként az 1907. évi II. hágai egyezmény 3. cikke fogalmazta meg a legalapvetőbb szabályt. Ennek értelmében az ellenségeskedést jelentő harci cselekményeket tilos addig megkezdeni, amíg a hadiállapot beálltát kétséget kizáró módon nem hozták az ellenség tudtára. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy a hadüzenet pusztán a tény kijelentése, vagy egyúttal ultimátum is, ami feltételekhez szabja a háború megkezdését. Ezt a finomítást majd csak az 1927. évi II. hágai egyezmény 1. cikke tartalmazza, amely a hadüzenet megvalósítását az előzőnél több feltételhez kötötte.
A hadüzenetek többsége feltételhez köti a háború megkezdését, és azt tartalmazza, hogy amennyiben a másik fél nem teljesíti a küldő valamilyen kérését, akkor a hadüzenet feladója kíméletlenül elindítja a hadseregét. Máskor azonban a hadüzenet kizárólag a feladója hatalmas erejére hivatkozik és a címzett alávalóságát, erkölcstelen voltát, képzelt vagy valós gyengeségeit sorolja fel. A 16-17-dik században inkább ez utóbbi volt a jellemző, már csak azért is, mert hiszen akkor valóban hatalmas birodalmak jellemezték a világot, és ezek okkal elégedhettek meg az erejük fitogtatásával.

IV. Mohamed a hadüzenet aláírásához sem sajnálta a tintát. A török szultánok általában is ilyen, tugrának nevezett kézjeggyel látták el a hivatalos okmányokat. A tugrák különféle, gondosan megtervezett grafikus elemekből álltak.

Hogy esett a saját csapdájába az öntelt szultán?
Csak az erőfitogtatásra alapozott hadüzenetet írt például 1675-ben az egyik török szultán, IV. Mohammed is, akinek önmagáról rajzolt képe mai szemmel inkább a paródia műfajába tartozik:

,,Én, a Szultán, a Tündöklő Porta ura, Muhammed fia, a Nap és a Hold fivére, Isten unokája és földi helytartója, a Makedón, Babilóniai, Jeruzsálemi királyságok, Nagy és Kis Egyiptom ura, a királyok felett király, uralkodó az uralkodók felett, példátlan lovag, senki által sem legyőzött harcos, az élet fájának birtokosa, Jézus Krisztus sírjának megingathatatlan őre, magának Istennek bizalmasa, a muzulmánok reménysége és vígasza, a keresztények megfélemlítője és nagy védelmezője, megparancsolom nektek, zaporozsjei kozákok …”.  

A parancsolata pedig természetesen arra vonatkozott, hogy a megtámadott fél feltétel nélkül vesse alá magát neki:

„…hogy önként adjátok meg magatokat nékem, mindenfajta ellenállás nélkül, és engem a ti támadásaitokkal sem merjetek nyugtalanítani”.

A zaporozsjei kozákok azonban egy olyan – szintén paródiával felérő – válaszlevelet írtak a szultánnak, amelyben a saját jelzőiből kiindulva a legalpáribb módon és a legtrágárabb szavakkal festették le őt, majd üzenték meg neki, hogy megcsókolhatja a feneküket. Hogy erre egyáltalán válaszolt-e a szultán, arról nem tudni, de annyi bizonyos, hogy a törökök végül nem támadták meg a kozákok földjét, ez a hadüzenet tehát nem érte el a célját.

Milyen érveket használtak a hadüzenetekben?
A támadó országok gyakran az elmaradt adók vagy egyéb szolgáltatások miatt üzentek hadat. 1593 januárjában például a frissen nagyvezérré előléptetett, harcias Szinán pasa Rudolf királyt fenyegette meg azzal, hogy ha nem küldi el gyorsan az elmúlt évi és az az évi adót, akkor nyomban megkapja a hadüzenetet. Ebből azután valóban háború is lett.
Amikor a háborúzni vágyó fél csak az alkalomra vár, olyankor a hadüzenet is meglehetősen komolytalan és nyilvánvalóan csak ürügyeket keres, igazi érveket nem tartalmaz. Ilyen volt a bécsi udvar hadüzenete is, azok után, hogy Ferenc Ferdinánd trónörököst Szarajevóban lelőtte egy szerb nacionalista, Gavrilo Princip. Az eseményt követően Bécsben és Budapesten egyaránt fellángoltak a szerbellenes indulatok, ezért a bécsi kormány biztos lehetett abban, hogy a hadüzenettel szemben nem lesz ellenállás. Egy hónappal a merénylet után, július 28-án Bécs hadat is üzent Szerbiának, a következő szöveggel:

„Minthogy a szerb királyi kormány arra a jegyzékre, melyet részére Ausztria és Magyarország belgrádi követe 1914. évi július hó 23-án adott át, kielégítő választ nem adott, a cs. és kir. kormány kénytelen maga gondoskodni jogainak és érdekeinek védelméről és ebből a célból a fegyverek erejéhez fordulni. Ausztria és Magyarország ennélfogva jelen pillanattól kezdve Szerbiával szemben hadiállapotban levőnek tekinti magát.
Ausztria és Magyarország külügyminisztere:
Berchtold gróf s. k.”

Ez a hadüzenet azután sajnálatos módon az egyik leghatékonyabb dokumentumnak bizonyult, hiszen ezután, augusztus 1-jén Németország hadat üzent Oroszországnak, 3-án pedig Franciaországnak, és ezzel megkezdődött az I. világháború milliók halálát követelő időszaka.
Máskor még ennyit sem magyarázkodtak, hanem egyszerűen a fennálló, súlyos gondokra hivatkoztak. Ezt tette például az olasz király is, aki 1915. május 23-án (tehát az I. világháború második évében) a következő hadüzenetet küldte el az olasz királyi nagykövet által, a császári és királyi külügyek valamint a császári és királyi ház miniszterének:

„Fennkölt uralkodója, a király Ő felsége parancsának megfelelően alulírott olasz királyi nagykövetnek van szerencséje az osztrák és magyar külügyminiszter úr Ő Exczellencziájának a következő közlést átadni:
E hónap 4-én tudtul adattak a cs. és kir. kormánynak azok a súlyos okok, a melyek Olaszország igaz jogában bizakodva, semmisnek és e naptól fogva hatálytalannak jelentette ki Ausztria és Magyarországgal való szövetségi szerződését, a melyet a cs. és kir. kormány megsértett és e tekintetben újból visszanyerte teljes cselekvési szabadságát. A királyi kormány, szilárdan eltökélve arra, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel gondoskodik az olasz jogok és érdekek védelméről, nem vonhatja ki magát ama kötelezettsége alól, hogy nemzeti aspirációi teljesítése céljából minden jelenlegi és jövőbeli fenyegetéssel szemben megtegye azokat az intézkedéseket, a melyeknek megtételére az események késztetik. Ő felsége kijelenti, hogy holnaptól kezdve Ausztria és Magyarországgal szemben hadiállapotban lévőnek tekinti magát.”

Ettől kezdve az osztrák-magyar monarchia a legvadabb ellenségeskedésben állt az olasz királysággal.

Az I. világháború idején a monarchia területén ilyen és ehhez hasonló plakátokkal uszították az embereket, Olaszország ellen. A rajzon a központi hatalmak hadseregeinek egy-egy katonája rázza fenyegetően az öklét, az olaszok felé.

Egy tragikomikus hadüzenet
A történelem egyik, legképtelenebb hadüzenete sajnos Magyarország egyik kormányához kötődik. A II. világháborúban Magyarország a hitleri birodalomhoz csatlakozott. Ennek következtében amelyik ország szemben állt Hitlerrel és a nácizmussal, azt értelemszerűen Magyarország ellenségének is tekintették. Így került sor arra a hadüzenetre is, amelyet Bárdossy László miniszterelnök először csak szóban közölt az Amerikai Egyesült Államoknak nagykövetével, 1941. december 12-én. Bárdossy ezt megelőzően, december 11-én, egy rendkívüli minisztertanácsi ülésen jelentette be, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal szemben két lehetőséget lát: vagy megszakítják a diplomáciai kapcsolatokat, vagy hadat üzennek. Többen mindkét megoldás ellen tiltakoztak, hiszen Magyarország semmilyen módon nem vehette föl a versenyt az USA haderejével, amely emellett egyetlen, ellenséges lépést sem tett kifejezetten Magyarországgal szemben. Bárdossy azonban mindenképp ki akart csikarni egy egyértelmű állásfoglalást, elsősorban azért, hogy kedvére tegyen az olasz és a német szövetségeseinek. Ezért úgy döntöttek, hogy taktikázni fognak és kétértelmű szöveggel állnak elő. Ebben tényszerűen ugyan nem mondják ki a hadüzenetet, de amit mondanak, azt szükség esetén úgy is lehetett értelmezni, mintha hadüzenet lenne. Másnap Bárdossy gyakorlatilag a bizalom megvonásáról tájékoztatta az USA Amerikai budapesti követét, Herbert Claiborne Pellt, aki ezt követően állítólag ezt kérdezte a magyar miniszterelnöktől: „Ez háborút jelent?” Bárdossy ekkor határozott nemmel válaszolt. December 13-án azonban, ismét csak szóban, azt közölte a nagykövettel, hogy a nyilatkozat mégis a hadiállapotot jelenti. Mivel azonban Pell ezt a formát nem fogadta el hadüzenetként, hiszen a közlés semmilyen módon nem felelt meg egy hadüzenet formai követelményeinek, Bárdossy még aznap este egy írásos jegyzéket is átadott, ezzel a szöveggel: „A magyar kormány az USA, másfelől a Német Birodalom, Olaszország és Japán között fennálló háborús állapotot Magyarországgal szemben is fennállónak tekinti.”
A magyar döntést azonban a Fehér Ház nem vette komolyan, és Roosevelt elnök csak hónapokkal később vitte a témát a Kongresszus elé. Történészek szerint ugyanis az USA Hitler kelet-közép-európai csatlósainak kormányait komolytalan bábkormányoknak tekintette, és az volt az alapállása, hogy ezek politikája nem tükrözi a lakosság többségének véleményét. Ezért a demokratikus alapelvekből kiindulva ezeket a kormányzati lépéseket nem lehet valódi társadalmi szándékok kifejeződéseinek tekinteni. Később azonban, 1942 nyarán már látható volt, hogy ezek az országok szintén náci rendszert kezdtek el kiépíteni. Ezért az USA maga is hadat üzent Magyarországnak s egyúttal Bulgáriának és Romániának is. Ami sajnos hosszú időre meghatározta hazánk sorsát.

Kik vezették be a hadüzenet nélküli háborút?
Az egymással háborúzó felek a huszadik századig alapvetően betartották a lovagiasság szabályait, már amennyire a háborúkról szólva egyáltalán van értelme ennek a kifejezésnek. A huszadik század legembertelenebb eszméje, a totális uralomra törekvő fasizmus illetve az abból kinőtt nácizmus már végképp minden szabályt felrúgott. A sort Japán kezdte: 
1931-ben a katonái hadüzenet nélkül törtek be Mandzsukuóba. Ezután Olaszország rohanta le Abesszíniát, 1935-ben, szintén hadüzenet nélkül.
1938-ban Hitler következett: hadüzenet nélkül bevonult Ausztriába és elfoglalta azt. A következőkben Hitler Csehszlovákiát és Lengyelországot rohanta le, ugyanígy (1939), majd Norvégiát, Dániát, Hollandiát, Belgiumot és Luxemburgot támadta meg, hadüzenet nélkül.
1940-ben ismét Olaszország következett a bejelentés nélküli támadással: ezúttal Franciaországba majd Görögországba vonult be.
1941-ben a tengelyhatalmak Jugoszláviát majd Görögország további részeit foglalták el, hadüzenet nélkül, végül pedig Hitler ugyanígy támadta meg Oroszországot, ugyanebben az évben.
A leghíresebb hadüzenet nélküli, tehát váratlan támadás fogalmát a világ Pearl Harborhoz köti, ami azonban nem egészen indokolt. Az amerikaiak 1941. december 7-én reggel 9-kor fejtették meg a japán külügyminisztérium rejtjeles táviratát, amit a washingtoni nagykövetének küldött. Ennek az üzenetnek az egyik fejezete tartalmazta azt az utasítást, hogy a hadüzenetet washingtoni idő szerint 13 órakor kell átadni az amerikaiaknak. A japán nagykövet 12:45-kor érkezett az amerikai külügyminisztériumba, de csak 13:30-kor fogadták, amikorra azonban Pearl Harborban már lezajlott a váratlan támadás első hulláma. A hadüzenet elmaradásának tehát az amerikai külügyminisztérium lassúsága is az oka lehetett. Mindenesetre a hadüzenet nélküli támadások összehasonlíthatatlanul több áldozattal járnak, hiszen az érintett feleknek nincs idejük a felkészülésre.
Egy azonban biztos: a hadüzenetek akkor sem tartoznak az emberiség történelmének értékes írásai közé, ha időben megérkeznek, hiszen mindenképp halálos üzeneteket hordoznak.

Lévai Júlia

www.mimicsoda.hu