Homo floresiensis, azaz hobbitok

2003 szeptemberében a tudósok egy új emberfaj létezését fedezték fel az Indonéz szigetvilágban. Az alig egy méter magas, 18 ezer éves csontvázat, csimpánznyi méretű aggyal egy barlangban találták. Hobbitoknak nevezték el őket Tolkien híres regényének szereplői után. Ha érdekel, milyen feltételezések láttak eddig napvilágot az apró emberkékről, olvasd el cikkünket!

Az első lelet

Az első lelet
Az első megtalált lelet egy kb. 20 éves hölgyé lehetett.  A Jáva-sziget közelében található Flores-szigeten találták, nevét is innen kapta: Homo floresiensis. Csontváza mellett jól megmunkált kőeszközt is találtak. A kutatások megállapították, hogy az újonnan felfedezett faj egyedei vadásztak, tutajt építettek, és szerszámokat használtak. Mivel a hobbitok agytérfogata a modern emberének csupán egyharmada (nagyjából 400 köbcentiméter) lehetett, ezért igen meglepő, hogy a csontok mellett igen kifinomult kőeszközöket találtak - ezt mai tudásunk szerint egy ilyen, agytérfogat tekintetében csimpánzhoz hasonló élőlény nem tudta volna elkészíteni. Az elkülönült egyedekről kiderült, hogy elhagyták Afrikát. Magasságuk csupán egy méter körüli volt, tömegük 30 kilogramm.

A feltételezések
Sok kérdés merült fel a lelet felfedezése kapcsán. Vajon saját fajunk degenerált egyedekből álló csoportja, egy Afrikából korábban kivándorolt emberfaj törpévé zsugorodott leszármazottai, esetleg egy teljesen önálló faj? Egyelőre nem lehet eldönteni, mi az igazság a hobbitokkal kapcsolatban, akik grapefruit méretű fejük ellenére már kifinomult eszközöket készítettek. Egy azonban biztos: 18 ezer éve még egy másik, tőlünk látványosan különböző embercsoport is élt a Földön.

Az első vita
A hobbitokkal kapcsolatos rendszertani vita az első közlemény megjelenése után rögtön megkezdődött, és bár azóta további 14 egyed töredékes csontjai kerültek elő, továbbra sem tud nyugvópontra jutni. A kis agytérfogat miatt többen a mai ember beteg változatának tartják, amely kisfejűségben szenvedett. Mások a Délkelet-Ázsiában élt Homo erectus törpévé fajult leszármazottjának tartották.

A törpenövés magyarázata

Így festhettek a hobbitok


A kutatók előálltak egy magyarázattal arra is, miért sokkal alacsonyabb a Homo floresiensis, mint a Homo erectus (amelynek magassága meghaladta a 150 centimétert). Szerintük a hobbitok alacsony növése az úgynevezett szigeti törpeség nevű jelenségnek köszönhető. Korábban már számos emlősfajnál megfigyelték, hogy a szigeti izoláció és a szűkösebb erőforrások hatására méretük csökken. Ennek az elképzelésnek azonban ellentmond, hogy embernél még soha nem figyelték meg ezt a hatást, és az ismert emlősök nagysága sem csökken 10-15 százaléknál nagyobb mértékben (a hobbitok esetében ez a csökkenés több mint 30 százalékos lenne).
A szkeptikusok - akik kételkednek abban, hogy a hobbitok új emberfajt képviselnének - úgy érvelnek, hogy a Homo floresiensis egyszerűen modern ember, amelyet törpenövéssel járó betegség támadott meg, egy genetikai betegség, amelyben szenvedők nem reagálnak megfelelően a növekedési hormonra. Az "új faj" elképzelés hívei viszont elég meggyőző anatómiai érveket tudnak felhozni a betegségek okozta törpeség ellen.

A hobbit és a mai ember koponyája

Mégsem a Homo erectus leszármazottja?

A legújabb elemzések azonban még az "új faj" elmélet támogatóit is arra késztetik, hogy újragondolják a fölfedezés eredeti értelmezésének néhány fontos aspektusát. Az egyik legmeghökkentőbb fejlemény annak felismerése, hogy sok szempontból mennyire primitív a hobbitok teste. Az első megtalált lelet testfelépítését összehasonlították a 3,2 millió éves Lucyéval - amely az Australopithecus afarensis nevű emberelőd legismertebb képviselője. Lucy testmérete és agytérfogata nagyjából akkora lehetett, mint a felfedezett hobbité, ezért is választották összehasonlítási alapul. A kutatókat is meglepte, hogy a hobbitnak több hasonló vonása van Lucyval, mint a közvetlen elődjének gondolt Homo erectusszal. Számos tulajdonsága, például lábujjainak hossza és görbülete, a talpboltozat hiánya pedig egyenesen majomszerű. Más jellemzők is erősen megkérdőjelezik a Homo erectusszal való közeli rokonságot, így például a csukló trapézcsontjának alakja, amely inkább egy afrikai emberszabású majoméhoz hasonlít, semmint egy emberéhez. A koponya esetében bonyolultabb a helyzet. Noha az agykoponya térfogata (417 köbcentiméter) a csimpánzok és az Australopithecusok mérettartományába esik, a jóval keskenyebb orr és a határozott szemöldökeresz a Homo nemre jellemző.

A kőszerszámok vizsgálata
Egyes kutatók a hobbitok kőszerszámait tanulmányozták alaposan az elmúlt időszakban. Azt a következtetést vonták le, hogy sok hasonlóságot mutatnak egy, a Floresen lévő másik lelőhelyen talált 880 ezer éves emberelődöktől származó eszközökkel. Ráadásul mindkét lelőhely  kőszerszámai döbbenetesen hasonlítanak a Tanzániában talált, 1,2-1,9 millió évesre datált kőeszközökre, amelyeket valószínűleg a Homo habilis készített. Ez fölveti annak lehetőségét, hogy a Homo floresiensis is Afrikában alakult ki, és onnan vándorolt ki Délkelet-Ázsiába, megelőzve az Afrikából mintegy 1,8 millió évvel ezelőtt kivándorolt Homo erectust. Más kutatók szerint azonban ez utóbbi elméletnek nagyon csekély a valószínűsége. Nehezen képzelhető el, hogy a vándorlás hosszú útvonala mentén csak egyetlen egy helyen - Flores szigetén - kerültek volna elő a telephelyeik maradványai. A hobbitokkal kapcsolatos viták tehát korántsem jutottak nyugvópontra. Perdöntő bizonyítékot talán a szomszédos szigetekre tervezett ásatások hoznak majd. Egy azonban biztos: nemcsak az evolúciós, hanem már a történelmi múltban egy tőlünk merőben eltérő emberfélével osztoztunk a bolygón. Ezek a kistermetű lények 18 ezer évvel ezelőtt talán ugyanúgy egy utolsó helyre szorultak vissza, mint 8 ezer évvel korábban a Neander-völgyiek.

Ha érdekel a téma, olvasd el az Az ősember című kötetünket!



www.mimicsoda.hu