Niccolo Paganini: Az ördög hegedűse Genovából

Tökéletes technikai tudás és démoni kisugárzás – ezzel kápráztatta el közönségét a százhetven éve, 1840. május 27-én elhunyt Niccolò Paganini. Virtuóz játéka miatt csak „az ördög hegedűseként” emlegették, akinek koncertjein az elragadtatástól nem ritkán könnyekben tört ki a közönség.

Az olaszországi Genovában született Niccolò Paganini igazi romantikus hős, mai szóval élve valódi sztáralkat volt. Jól tudta, hogy a közönségnek nem csak azért látogatja koncertjeit, hogy rendkívüli hegedűjátékát hallhassa, hanem azért is, hogy lássák magát a művészt, aki az ördöggel cimborál.
 
Ördögi szövetség
Jól hangzó „művésznevét” egy bécsi rajongójának köszönhette, aki egyik koncertje után azt állította, hogy saját szemével látta, amint az alvilág ura állt a színpadon Paganini mellett, és húzta annak vonóját. A közönség természetesen előszeretettel terjesztette a látomást, és ezeknek köszönhetően Paganini személyét már életében legendák övezték.
 
A csodagyerek
A gyermek Paganini előtt zenetanárai is ámulatba estek. Miután a fiúcska befejezte

Ezen a hegedűn is játszott Paganini

hegedűtanulmányait Giacomo Costánál, a genovai dóm karnagyánál, sok újat már nem tudtak neki tanítani. Apja, felismerve a csodagyerek képességét, csak a pénzszerzés lehetőségét látta benne, ezért Paganini 16 éves korában megszökött a szülői házból. Később már csak egyedül, tanár segítsége nélkül, autodidakta módon tanult tovább.
 
Európai előadókörút
A biztos megélhetés érdekében 1805-ben Lucca hercegnő – Napóleon egyik testvérének – udvarában helyezkedett el, mint karnagy és első hegedűs. Nem sokkal később azonban már nem volt szüksége az állandó havi bevételre. 1810-től először hazáját, majd egész Európát beutazta koncertkörútja során. Németországtól Lengyelországig, Skóciától Ausztriáig, mindenütt elkápráztatta közönségét a rendkívüli technikai felkészültséget igénylő műveivel. Zenedarabjaiban olyan fogásokat talált ki, olyan fekvésekben játszott, amelyek addig elképzelhetetlenek voltak a hegedűsök számára, és a mai zenészeknek is kihívást jelentenek. Előfordult, hogy csak egyetlen egy húron játszotta végig az egész darabot, vagy hogy játék közben hangolta át a hegedűt.
 
Az ihletadó hegedűs
Nemcsak muzsikus kortársai, hanem a későbbi korok zeneszerzői is ámulattal tekintettek Paganinire. Schumann, Brahms, Liszt és Rachmaninov is írt variációkat darabjaira. Lehár Ferenc pedig „Paganini” című operettjében állít örök emléket az ördögi hegedűsnek.
 
Paganini, a fösvény
Sok művésszel ellentétben Paganini jólétben és bőségben élt. Gazdagságából azonban csak ritkán juttatott másoknak. Fösvény, kapzsi embernek írták le kortársai. 1840. május 27-én hunyt el Nizzában, Franciaországban. Szerzeményei, mint például a D-dúr, h-moll és E-dúr hegedűversenye, valamint 24 capriccio hegedűre még ma is a koncertek kedvelt darabjai. Sok hegedűs számára pedig máig felülmúlhatatlan az a bravúros technika, amely Paganini műveit jellemzi.


Ha szereted a zenét és érdekelnek a hangszerek, lapozd fel a Mi MICSODA sorozat Hangszerek című kötetét!
 


www.mimicsoda.hu