60 éves az Úttörővasút

A magyar közlekedés történetében fontos állomás volt, amikor kitalálták, megtervezték és megépítették az űttörővasutat. A kezdeti koncepció alapja az volt, hogy a sűrűn lakott, rossz levegőjű városból könnyen, egy hangulatos közlekedési eszközzel el lehessen jutni a zöldbe, ahonnan azután kirándulást is lehet tenni. A fogaskerekű vasút nem sokkal a kiegyezés után épült, majd 1948-ra az úttörővasút is elkészült.

A vasút építése

A XX. század 20-as éveiben egyre több ötlet született a budai hegyek jó megközelítésére. 1948 augusztus 19-ére készült el a mai útvonalán közelekedő úttörővasút. Két ötlet volt arra, hogy hol közlekedjen a kisvasút. Az egyik  Ferenc József-hídtól (mai Szabadság-híd), a másik a Hegyalja úttól indult volna. A két háború közötti időszak azonban nem kedvezett ennek megvalósítására.
Amikor létrehozták az Úttörő Köztársaságot Csillebércen, akkor kezdtek újra foglalkozni a kisvasút megépítésének gondolatával. Először a Margit-sziget lett volna az útvonal helye, de szóba került a Népliget és a gödöllői kastély is.
1948-ban azonban új elgondolás született, és ez egyezett az eredeti elgondolással, miszerint a budai hegyeket kellene jobban megközelíthetővé tenni. Egyik végállomásának a Széchenyi hegyet tették, a másiknak Hűvösvölgyet.
A vasútat 1848 centenáriumára akarták üzembe helyezni, de az azonnal látszott, hogy a munka nagysága ezt nem fogja lehetővé tenni. A vonal így először Csillebércig közelkedett.
A három fázisban megépült vasút 1950. augusztus 20-án indult el azon az útvonalon, ahol ma is közlekedik.

Az úttörővasút tervezett útvonala

A vasút fejlődése
Eredetileg a vasútvonalat két szakaszra osztották: az 1. szakasz a Széchenyi-hegy és Ságvári-liget,

Jegy az úttörővasútra

a 2. szakasz a Ságvári-liget és Hűvösvölgy állomások közötti rész volt. 1968-ban az egy szakaszon belül érvényes teljesárú "szakaszjegy" 1 Ft-ba került. A teljesárú szakaszjegyen nagy kék, a félárún piros szám jelezte, melyik szakaszra érvényes. Az egész vonalra érvényes teljesárú vonaljegy ára 2 Ft volt, a menettérti jegy (jelzése: a jegyen hosszában áthúzott két kék ill. a félárúnál piros vonal) 3 Ft-ba került. A jegypénztárral rendelkező állomásokon jegy nélkül felszálló, és a vonaton önként jegyet váltó "jóhiszemű" utasoknak 2 Ft, az önként jegyért nem jelentkező "rosszhiszemű" utasoknak 10 Ft pótdíjat kellett fizetni. (Ugyanekkor egy teljesárú villamos vonaljegy ára 50 fillér, az átszálló 70 fillér, a heti jegy 6 Ft volt.)


Úttörővasútból Gyermekvasút

Az Úttörővasutat a rendszerváltás és az úttörőmozgalom megszűnése után átnevezték Gyermekvasútnak. Ma már a MÁV működteti. A vasúton a szolgálatot 10-14 éves gyerekek látják el, felnőtt felügyelettel. Az állomásfőnökök, a mozdony- és vonatvezetők, a műszaki személyzet felnőttekből áll. Hivatalosan a vasút célja a vasutasutánpótlás nevelése.
Az 50-60-as években a jó tanulók kiváltsága volt, hogyha részt vehettek az úttörővasút munkájában, egy tanfolyam elvégzése után.
A szolgálatot 15 rajba tartozó, rajonként kb. egy osztálynyi gyerek látta el. Minden nap más raj volt szolgálatban, így a következő szolgálat a hét eggyel későbbi napjára esett (és így, ha az munkanap volt, az iskolában - ahol a szolgálat ideje igazolt hiányzásnak számított - mindig más órákat mulasztott). Volt speciális raj is, az énekkar és a (fúvós)zenekar, az I. raj.


Nagy dicsőség volt úttörővasutasnak lenni.

Az úttörők feladata

A szolgálat és a nyári táborozás rendje időről időre változott. Amikor a hűvösvölgyi szakasz még építés alatt állt, a szogálatos raj tagjai a Moszkva téren gyülekeztek, ahonnan autóbuszon vitték őket a Széchenyi-hegyi végállomásra. A teljes vonal, és a hűvösvölgyi "Úttörővasutas otthon" megépülte után itt kellett reggel 7-re szolgálatra jelentkezni.
A nyári táborozás turnusai alatt a táborozók adták a vasutas szolgálatot, mindenkire másnaponként került sor. Volt pénztáros, jegykezelő, naplózó, rendelkező és váltókezelő beosztás is. Egy időben az állomások között távíró is működött, ezeken Morse-jelekkel lehetett a táviratokat továbbítani.
Az úttörővasutasok a vasutas szolgálat mellett postás szolgálatot is elláttak, a nagyobb állomásokon képeslapokat, bélyegeket árusítottak, illetve a nyári táborozás alatt a csillebérci postahivatal „felvevő” beosztását töltték be. Az egész napi munkáért százalékos osztályzatot kaptak. A hibamentes munka 100%-ot ért, minden hibáért megadott százalékot vontak le. Ha valaki két szolgálati beosztás egyidejű ellátásával kiemelkedő teljesítményt nyújtott, néhány plusz százalkot is nyert. Az osztályzatokat az Ellenőrzőbe a felnőtt állomásfőnökök és vonatvezetők írták be. Volt időszak, amikor a százalékok után törtjellel elválasztva az iskolai jegyeknek megfelelő osztályzatot is adtak, például 1967 tájékán az állomásfőnök által feltett szakmai kérdésekre adott válaszok alapján.
A menetidő akkor 45 perc volt, a menetsűrűség az évszaktól függő (vasár- és ünnepnapokon sűrűbb) volt. A téli időszakban, amikor csak egy vonatpár közlekedett, 1 óra is eltelt a következő érkezéséig.

Ha érdekel a vasút története, lapozd föl A vasút című kötetünket! 







www.mimicsoda.hu