Utoljára járt a Discovery az űrállomáson

Többszöri halasztás után, 2011. február 24-én végre ismét útnak indult a Discovery. A „felfedez” (discover) szó alapján elnevezett űrrepülőgépnek ez a 39-dik, és egyben utolsó útja. A floridai Cape Canaveralból indított gép tíz tonna rakományt és hatfős személyzetet vitt magával a Föld körül keringő Nemzetközi Űrállomásra (ISS). A Discoverynek azonban, úgy látszik, sosincs szerencséje az időpontokkal: nemcsak a fellövése, de a visszatérésének dátuma is megváltozott. Az útját eredetileg tizenegy naposra tervezték, de ez alatt nem tudtak mindent elvégezni, amire szükség volt, ezért csak tizenhárom nap elteltével, március 9-én tért vissza a Földre.

Miért fontos a Nemzetközi Űrállomás?

Ilyen az űrállomás jelenlegi állapota.
A Nemzetközi Űrállomás (angol nevén International Space Station, rövidítve: ISS) az egyik legfontosabb garanciája annak, hogy az űrkutatási eszközökkel rendelkező államok egymással szövetségben fejlesszék tovább a tudományt és eszközkészletét, és ne legyen érdekük azokat egymás ellen fordítani. Emellett egy közös űrkutatási bázis felállítása és fenntartása arra is jó, hogy további, csatlakozó államokat késztessen a fejlesztésekre. Ezért kezdett keringeni a kilencvenes évek végén az űrben egy megfigyelő- és kutatóállomás, amely a korábban tervezett független űrállomások: az orosz Mir–2, az amerikai Freedom és az európai Columbus laboratórium egyesítését jelentette. Az ISS-en mindig nemzetközi személyzet dolgozik, amelynek földi kiszolgálását is nemzetközi együttműködésben végzik.
Az ISS programjaiban 16 ország vesz részt: Az USA, Oroszország, Japán, Kanada, Brazília és az ESA (European Space Agency= Európai Űrügynökség) 11 tagállama.
Az űrállomás viszonylag alacsony pályán kering a Föld körül: körülbelül 360 km magasságban, és kilencvenkét percenként kerüli meg a bolygót. A légköri fékezőhatás és a pályamódosítások miatt a pályamagassága változhat néhány kilométert.
Az ISS első modulját, a Zarját 1998. november 20-án indították, Bajkonurból. A második modult, amely a bázis kikötőegysége volt, az amerikai Endeavour vitte föl, 1998. december 4-én. Ezután karbantartó egységek, majd sorra a további modulok következtek, hol amerikai, hol orosz földi bázisokról. Míg végül 2000. november 2-án megérkeztek az űrállomásra az első űrhajósok is: William Shepherd (USA), Jurij Gidzenko és Szergej Krikaljov (Oroszország).

Mit kutatnak az ISS-en?
Egy űrhajós szerelni indul a súlytalanságban. Nem kell cipekednie, mert lebegve követi a szerszámos-táskája. Baj csak akkor van, ha elszabadul az űrben.
Az űrállomáson az űrhajósok alapvetően kétféle területen vizsgálódnak. Mivel az egyik cél egy Mars-utazás előkészítése, egyrészt azt kutatják, hogy az emberre hogyan hatnak a hosszabb űrbéli tartózkodás körülményei. Nemrég például három új orvosbiológiai kísérletet jelentettek be, amelyek a súlytalanság hatását vizsgálják majd a csontokra és az immunrendszerre.
Másrészt az univerzumot alkotó anyagok természetének, hatásainak ismerete is fontos. Ezek eredményeit gyakran már közvetlenül is lehet hasznosítani a Földön. A mikrogravitációs térben (vagyis a súlytalanságban) végzett kutatások eredményei egyebek között az orvosbiológiát, a gyógyszerkészítést, a nagy tisztaságú kristályok létrehozását segítik, és a mikroelektronika számos területén érvényesíthetőek. Emellett búzatermesztést és különféle mikrobiológiai kísérleteket is terveznek.
A japán kutatókat az égbolt feltérképezése izgatja: ők majd röntgenkamerával folytatják ezt a (már régóta zajló) munkát, különös tekintettel arra, hogy tavaly októbertől több mint 50 esetben észleltek olyan, váratlan kitöréseket a röntgentartományban, amelyek nagyban befolyásolhatják a földi életet is.
Az eddigiekben Magyarország is részt vett már az ottani munkában: az űrhajósok sugárterhelését mérő Pille műszerrel és a FOCUS című anyagtudományi programmal, amely az űrhajósok agyműködését, térbeli tájékozódását vizsgálja. Folyamatosan azonban a magyar tudomány csak akkor tud jelen lenni az ISS-en, ha az ESA tagjai leszünk.

A startolás első pillanatai
Mi volt a dolga odafenn a Discoverynek?
Az űrrepülőgépek – így a Discovery is – az ISS általános ellátását végzik. Ezek közé tartozik a fenn lévő űrhajósok elemi szükségleteinek kiszolgálása, így például a tiszta víz biztosítása is. A tiszta víz egy részét zárt tartályokban szállítják az űrállomásra. (Egy másik részét helyben állítják elő, desztillációval.) Az űrállomás két WC-jének tartályait is cserélni kell. Mindezek mellett a technikai eszközök javítása, cseréje, megújítása is fontos feladat. Ezen az utolsó útján az űrsikló egy R2 nevű humanoid (ember formájú) robotot is magával vitt. A meglehetősen túlsúlyos, nagyjából 136 kg-os robotnak majd a szerelési munkálatokban segédkeznie. A NASA azt tervezi, hogy a következő Hold-expedícióra is ilyen robotokat fog felküldeni, az R2-nek tehát most ez a „vizsgaútja”.
A Discovery eddig 363 napot töltött az űrben, 5800-szor kerülte meg a Földet és 143 millió mérföldet repült, első kilövése, 1984 óta. Ezzel az utolsó küldetésével mérföldjeinek

R2 humanoid robot, az "utas"
száma további 4,5 millióval gyarapodott.

A Discovery a valaha legtöbbször fellőtt űrjármű. Az űrbázisra ezután már csak egy űrrepülő érkezik, az Endeavour, mert ezeket a gépeket hamarosan nyugdíjba küldik, múzeumi tárgyak lesznek belőlük. Szerepüket a jövőben orosz Szojuz-űrhajók, illetve Progreszek, európai ATV és japán HTV teherűrhajók fogják átvenni.



Lévai Júlia

Ha szeretnél többet megtudni a világűr kutatásáról, olvasd el A bolygók és az űrkutatás című Mi MICSODA könyvet.



www.mimicsoda.hu