A titkos, szellemi hadviselés diadala

A II. világháború egyik legfontosabb hadművelete a normandiai partraszállás volt, amely 1944. június 6-án, hajnali 2-kor kezdődött meg, az Overlord nevű hadművelet keretében. Célja a La Manche csatorna birtokbavétele és az észak-nyugati francia partvidék felszabadítása volt. A területet a belga és a holland tengerparttal együtt a német B hadseregcsoport védte, 38 hadosztállyal és Rommel tábornagy vezetésével. A csaknem három milliós, Eisenhower tábornok vezette angolszász erők (az USA, Kanada és Nagy-Britannia katonái) 11 ezer harci repülőgéppel és hétezer hajóval támadtak. A hadművelet taktikájának központi gondolata a megtévesztés volt. Az addigi háborúktól eltérő módon, az előkészületeknek éveken át a több területre is kiterjedő szellemi munka és a titkos hadviselés állt a középpontjában.

A Normadiai partaszállás első napján, 1944. június 6-án (ezt a napot D-day-nek nevezik) 50.000 szövetséges katona szállt partra.
A szövetségeseknek mindvégig sikerült titokban tartaniuk, hogy hová tervezik a partraszállást, ugyanakkor a hírközlést is egyre nagyobb mértékben tudták manipulálni, így a németek máshová csoportosították a legnagyobb erőiket, s a hadművelet áttörést jelenthetett. Franciaország és a Benelux államok már júniusban felszabadultak, és a partraszállással egészében véve is jelentős fordulatot vett a háború menete.
 
Milyen látványos akciókkal csapták be a náci hadsereget?
Az angolszász szövetségesek azt akarták elhitetni a németekkel, hogy akciójuk során a csatorna két, egymáshoz legközelebb eső pontját kötik majd össze, vagyis a brit Doverből indulnak, és a francia Pas de Calais-nál érnek partot. Ennek érdekében a látható és nem látható harci terepeken egyaránt kitartó munkát kellett végezniük, rendkívül sok civil bevonásával. 
A háborúnak ebben a fejezetében voltaképpen a legegyszerűbb gyerekjátékok logikájával dolgoztak. Miközben Nagy-Britannia más részein másfél millió amerikai katona gyakorlatozott, hogy felkészüljön a partraszállásra, aközben Dover környékén egy teljes álhadműveletet hajtottak végre (Fortitude hadművelet), álkatonákkal és álfelszerelésekkel. A német felderítőgépek szorgalmasan fényképezték Dover környékét, ahol riasztó
Ilyen egyszerű volt a britek, kanadaiak és USA-beliek közös haditerve. Ehhez az egyszerű rajzhoz azonban több évnyi, megfeszített munka kellett.
gyorsasággal és nagyságban épültek fel a katonai objektumok: táborok, szerelőüzemek, parancsnoki épületek, őrtornyok, tanktelepek, egyszóval minden, ami egy intenzív készülődéshez kell. Azt azonban a magasból nem láthatták, hogy minden épület csupán vékony furnérlemezek tákolmánya, a tankok pedig igazi lufik: felfújható gumiból készítették őket. A közeli Kentben szalmabábukból álló „hadsereg” állt őrséget, hasalt a fűben és gyakorlatozott, fénylő papírmasé sisakkal a fején. Az igazi hadseregről a nácik mit sem tudtak. Ez azonban kevés lett volna: a fals célállomással is tenni kellett valamit. Ezért a túlsó parton viszont igazi bombázókkal támadták a Calais mögötti vasúthálózatot, így az ellenfél fejében föl sem merülhetett, hogy másutt fogják megtámadni őket. És mivel az éterben is egyre több olyan hír és történet keringett, amely mind ezt erősítette, a kocka el volt vetve.
 
A láthatatlan háború: hírcsapolás és álhírgyártás
A múlt század elején a rádióhullámok fölfedezése és gyors használatba vétele gyökeresen megváltoztatta a hírközlést, ezért azt már az I. világháború idején minden oldalon felismerték, hogy a modern hírszerzésnek a rádiózásra kell épülnie. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy önálló területté vált a rejtjelezés és annak megfejtése, vagyis az ellenséges kommunikáció „megcsapolása”. A helyzet érdekessége, hogy a kezdetekkor a németek voltak előnyben: az első, komoly, elektromechanikus berendezés, amellyel titkos üzeneteket lehetett továbbítani, egy német mérnök, Arthur Scherbius találmánya volt. A neve Enigma. (A görög eredetű szó jelentése rejtély illetve rejtvény.) A forgótárcsás szerkezetnek volt egy billentyűs része (gyakorlatilag egy írógép), ezen írták le a valódi szöveget, amely megjelent egy képernyőn. A szöveg elemeit azután tárcsákkal rejtjelekké alakították, és egy újabb áttétellel rádióhullámokon továbbították. A tárcsák a visszakódolást is lehetővé tették. Scherbius modelljét illetve annak változatait az 1920-as évektől kereskedelmi céllal is alkalmazták, de a spanyol polgárháborúban is felhasználták.
Az első készülékeken még számok voltak a tárcsákon, később azonban ezeket betűk váltották fel, így a gép birtoklása és a tárcsák működésének ismerete nélkül különösen nehéz volt a visszakódolás.
A II. világháború kitörése előtt pedig már világszerte elterjedt, így természetes volt, hogy a háború kitörésekor is ezen továbbították a titkos üzeneteket. A németeket azonban becsapta a szerkezet addigi, biztonságos használata. Ez ugyanis azon alapult, hogy az Enigmán kódolt szövegek a hagyományos módon – vagyis kizárólag a „végtermék” vizsgálata alapján – valóban megfejthetetlenek voltak. Használói azonban nem számoltak azzal, hogy a gép által generált titkos szöveget egy másik géppel meg lehet fejteni. Egy kriptográfusokból (rejtjelhez értőkből) és matematikusokból álló, lengyel csoport, Marian Rejewski vezetésével már 1932-ben feltörte az Enigmát. A dolog azonban nem volt ilyen egyszerű, hiszen a feladók nyolcóránként változtattak a tárcsák beállításán. Mindenesetre a lengyelek munkája fontos alapot szolgáltatott a későbbiekhez.
Az angolszász erők pedig azért kerültek jó helyzetbe, mert már jó időben felkészültek a feladatokra. Kanadában pl. a hadsereg már a háború előtt kapcsolatot épített ki az egyetemek fejlesztőivel, az iparral, és a kereskedelemmel, valamint begyakorolták a rádióforgalom használatát és ellenőrzését is. Emellett egy különleges tehetségű kanadai fiatalember, William Samuel Stephenson (fedőnevén a „Rettenthetetlen”) minden energiáját erre fordította. 

William Samuel Stephenson

Mi volt Stephenson szerepe a háborúban?
Stephenson már 1934-ben világosan látta, hogy az Enigma fontos szerepet játszik, és ezt föl is vetette a hírszerzés vezetőinél, ám ott az ügy egy ideig háttérbe szorult. Stephenson ezért amerikai és kanadai szakemberekkel egy nem hivatalos munkacsoportot – egy magán jellegű titkosszolgálatot – hozott létre, a német és japán kódolt üzenetek lehallgatására. Később az USA-ban hivatalosan is léptek, és kiépítették a Közép-Csendes-óceáni Iránymérő Hálózatot, hogy dolgozzanak az Enigma japán megfelelőjének megfejtésén. A britek pedig jó néhány változatot megtaláltak a gépből. Azt a modellt azonban nem tudták megszerezni, amelyet a náci párt saját titkosszolgálata használt. 1937-ben azonban ez is sikerült. Stephenson ugyanis megtudta, hogy a szerkezetet a megszállás alatt lévő, cseh Skoda gyár készíti. Ekkor már a brit Churchill-lel is tárgyalt, aki azt kérdezte tőle: „Meg tud egyet szerezni? Ha maga megszerzi, én megtalálom azokat az embereket, akik megfejtik az üzeneteket.” Stevenson természetesen igennel válaszolt, és belekezdett a németek által használt Enigma modell megszerzésébe. Az akciót egy brit ezredessel és a lengyel titkosszolgálatban dolgozó, régi barátaival szervezte meg. 1939 elején tudomásukra jutott, hogy mikor szállítják a gyárból az új Enigmákat, egy teherautón. Már csak egy álbalesetet kellett megszervezni, és máris övék a szállítmány. Egy baleset azonban mindig tartogat meglepetéseket, ezért az összes gépet nem tudták kipakolni az autóból, mert az azonnal lángba borult. Egy személyt és egy készüléket azonban sikerült kimenteni, és magukkal vinni, Londonba. Hogy ki volt az élve maradt kísérő és mit árult el az Enigmáról, azt évtizedekig titokban tartották, és csak akkor fedték föl, amikor már érdektelenné vált. Mindenesetre így rengeteg adathoz jutottak hozzá, és felállíthatták a rejtjelezett üzenetek megfejtésén dolgozó irodát, a biztos helyen lévő Bletchley Park-ban. Ettől kezdve rengeteg tudós, keresztrejtvényfejtő, matematikus, nyelvész és ókorkutató, nők és férfiak hatalmas serege adta áldozatos, szellemi munkáját aháborús győzelemért. 1940-től a világháború végéig a legtöbb német üzenetet meg tudták fejteni.
1943-ban havi 80 000 üzenetet, azaz naponta mintegy 2500 üzenetet törtek fel. Külön csapat gondoskodott az elterelő tartalmú „legendák” gyártásáról, amelyek alapján a németek hamis következtetéseket vontak le, így számukra hátrányos módon taktikáztak. A rejtjelfejtők pedig örökre bebizonyították: az emberi szellemnek még a legerősebb fegyverekkel szemben is mindig van esélye a valódi győzelemre.



Lévai Júlia



www.mimicsoda.hu