A posta története Magyarországon - 3.

Sorozatunk előző része azzal zárult, hogy a szabadságharc idején tervezett kiadással szemben végül csak 1850-ben jelent meg az első levélbélyeg, és már az osztrák szimbólumokkal. A kiegyezés után azonban ismét magyar tervezésűek lehettek a bélyegek, ami viszont másféle, újabb konfliktusokra adott lehetőséget. Az első, magyar postabélyeg-sorozatot 1867. június 1-jén bocsátották ki, 2-, 3-, 5-, 10- és 15 krajcáros címletekben. (Később 25- és 50 krajcáros bélyegek is voltak.) Mivel az itthoni feltételek híján a bélyegeket Bécsben nyomtatták, az osztrák posta is ezeket használta. Ezért gondot okozott, hogy vajon ezek magyar vagy osztrák sorozatok-e, ami a bélyegtörténet szempontjából fontos kérdés. Ám végül megszületett a mai szakmai megegyezés, amely szerint az 1867-es tekintendő az első magyar bélyegsorozatnak.

Mi jelentette a fellendülést?
A kiegyezés keretein belül zajló tárgyalásoknak köszönhetően a magyar postaszervezet 1867. május 1-jén, a legalapvetőbb, közös keretek fenntartása mellett önálló, nemzeti közintézmény lett, Magyar Királyi Posta néven. A posta kiépítése több mint tíz évig tartott, de hálózatának korszerűsítését ennél sokkal hamarabb elvégezték, s az igazgatási szervezetét és az arculatát nagyjából két év alatt kialakították. Rengeteg postahivatal épült, amelyek többnyire kétszintesek voltak. Akkor ezeket az épületeket hatalmas udvarok vették körül, amelyekben istállók és kocsiszín is voltak, a postalovak és -kocsik befogadásra. A címertáblákon ismét magyar nyelvű feliratok voltak, s az egyes hivatalokra a 48-as hagyományok alapján visszakerült a Kossuth-címer, amely hamarosan a postakürt rajzával egészült ki. A posta jellemző színe a zöld volt. Az alkalmazottak egyenruháit 1874-ben szabványosították. Ekkor egyébként már nők is dolgoztak a postán.
A postakocsik és az egyéb, fogatolt kocsik még magánkézben voltak, és mivel a szabályzat így
A Csonka-tricikli (1900)
rájuk nem vonatkozott, ezen a területen némileg eltért az arculat. Itt az alapszín többnyire a kék volt, de a ruhákon és a ládákon a magyaros színek és motívumok is megjelentek. Emellett a piciny postakürt is mindenütt ott volt. A levélhordók, majd később a táviratkézbesítők kerékpárral jártak, de Pesten hamarosan (1900-ban) motoros triciklit, 1904-től pedig – a világon elsőként – gépkocsit kaptak a munkájukhoz. Ezeket a híres mérnök és feltaláló, Csonka János tervezte. Az első postaautó megjelenése pedig, 1904-ben, egyúttal a magyar autógyártás kezdetét is jelentette. A Magyar Királyi Posta ebben az időben a többi, európai posta színvonalán állt.
 
Valamiben mégis sikerült befutónak lenni…
A bélyeg bevezetése jelentősen egyszerűsítette a levélforgalmat, de nem eléggé. A borítékgyártás, bélyeggyártás akkoriban bonyolultabb, és ezért drágább dolog is volt, mint később, ezért a postás szakmán belül sokat gondolkoztak a további egyszerűsítéseken. Mint azt Hatvani Márk A képes levelezőlapok kialakulásának története című írásában is olvashatjuk, a német birodalmi postai főtanácsosnak jutott eszébe a nyílt levelezőlap ötlete. Ő azt javasolta, hogy a levelekénél kissé keményebb papírral és előre rányomott értékjeggyel hozzanak forgalomba egy olyan, egyszerű lapot, amelynek egyik oldalára a címzést, a
Ilyenek voltak az első, postai levelezőlapok.
másikra az üzenetet lehet felírni, és amelyhez nem kell sem boríték, sem külön bélyeg. A konferencián azonban, ahol ezt fölvetette, többen aggályosnak tartották a bevezetését, és nem ok nélkül. A jogrendben akkorra már magától értetődő volt a levéltitok védelme, és a nyílt forma ezt semmiképp sem tudja garantálni. Végül azonban vélhetően az az érv győzött, hogy hiszen ezzel a levélírók is tisztában vannak, és ha a posta egyértelművé teszi a helyzetet, akkor attól kezdve ez kinek-kinek a saját felelőssége. Akkoriban egyébként is csak a tanultabbak tudtak írni (az analfabetizmus, vagyis az írástudatlanság mindenütt elég magas volt), ők pedig fel tudják mérni, hogy mit célszerű, és mit nem jó ráírni a nyílt levelezőlapokra, ha valaki el akarja kerülni, hogy a szövege a leleplezés veszélyével járjon. Így az ötletet a német szakma mégis elfogadta, aminek híre megérkezett a Magyar Királyi Posta főigazgatójához, Gervay Mihályhoz is. Ő pedig – már csak az olcsóbbsága miatt is – azonnal felkarolta az ügyet. Ám mivel a Monarchia jóváhagyása nélkül nem lehetett jelentős újdonságokat bevezetni, célszerű volt az osztrák posta vezetőjét is meggyőznie a bevezetés hasznosságáról. Ez sikerült is neki, így a két szakember együttműködésének köszönhetően végül Ausztriában és Magyarországon hozták forgalomba a világ első, postai levelezőlapját. Ráadásul akkora sikerrel, hogy rögtön az első napon, 1869. október 1-jén tízezer darabot adtak el belőle! A formát természetesen igen hamar továbbfejlesztették. Magától adódott az igény, hogy a lapokra képek is kerüljenek, és így már a huszadik század elejére a képeslapok legkülönfélébb típusai alakultak ki, a viccestől a városképeket ábrázolón át az ünnepekhez kötődő vagy portrékat tartalmazó formákig.
A századforduló idején már tucatjával működtek olyan nyomdák, amelyek elsősorban képes levelezőlapokat állítottak elő. Ez az árucikk olyannyira divatossá vált, hogy nagyon hamar (1894-től) nemzetközi képeslap kiállításokat is rendeztek, pl. Velencében, Lipcsében, Zürichben, Nizzában, valamint az 1889-es párizsi világkiállítás alkalmával is.
 
A dokumentum lelőhelye: BME OMIKK Arch. P/98.  
 
A Puskás-féle telefonközpont sok nő számára jelentett munkalehetőséget, hiszen a kezeléshez finom kéz, ügyesség és gyorsaság kellett. A hívók először a központot tárcsázták, ahol valamelyik kezelő hölgy fölvette a kagylót. „Kapcsolja, kérem Szender Ica művésznőt a Kiskakukk utcából” – mondta be a hívó fél a nevet, amit a kezelőnek az előtte lévő, kis névtáblák között kellett gyorsan megtalálnia, hogy azután banándugókkal kapcsolhassa a számot. Kezdetben még álltak, de hamarosan ülve dolgozhattak a kezelők.
Hogy került a telefon a postára?
1881-ben Puskás Tivadar és Puskás Ferenc magánvállalkozásban megnyitotta Budapesten az első magyar telefonközpontot. Puskás Tivadar ötlete volt a telefonhírmondó, amely 1893-ban kezdte meg működését, és amely a rádió megjelenése előtti években óriási technikai újdonságnak számított. Az akkori, közlekedési és postaügyi miniszter, Baross Gábor hamar felismerte a technikai újdonságok jelentőségét, és azt is, hogy ezek kialakításának idején jobb, ha minden egy szervezethez tartozik, ami a hírközléssel és -továbbítással kapcsolatos. A távírda és a telefon léte országos közügy, ezek létrehozásához tehát elsősorban az államnak kell hozzájárulnia. (Ma már a technikai fejlettség más típusú szervezeteket és menedzselési módszereket kíván.) Ezért a miniszter – a szakmai színvonal biztosítása érdekében – először is elindította az első magyar nyelvű posta- és távirdatiszti képzést, és közben (1887-ben) egyesítette a postát és a távírdát. 1888-ban pedig államosította és a posta szervezetébe integrálta a telefonszolgáltatást. Ezzel jelentős lépést tett a magyar hírközlés színvonalának emeléséért. A telefonszolgáltatás ettől kezdve hosszú ideig a posta feladatai közé tartozott, ami később előnyöket és hátrányokat egyaránt hozott.
Mindenesetre a huszadik század elejére nagyot lépett előre a posta, miközben a falvak és tanyák postai ellátása különösen nagy nehézségeket jelentett. Az országban sok volt az egymástól elzárt, pici település, amelyekhez csak nagyon rossz minőségű utakon lehetett eljutni. Kényszermegoldásként több helyen is a tanítókat, papokat, falusi intézőket bízták meg azzal, hogy mellékállásban vigyenek ki leveleket vagy táviratokat oda, ahol egyébként a madár se járt. 1914-ben kiegészítőként már 655 tanyai levélgyűjtőhely és 1293 postaügynökség működött, a 4751 állami postahivatal mellett. A vidéki városokban üzleteket, trafikokat bíztak meg küldeménygyűjtéssel és kezeléssel. Ez ugyan nem a legszakszerűbb megoldás volt, de még mindig jobban jártak vele, mintha arra vártak volna, hogy a posta valami csoda folytán ott is fel tudja állítani a maga hivatalait, és meg tudja fizetni annak személyzetét, ahol ennek semmi feltétele sincs meg.
 
Cikksorozatunk befejező része >> 
Lévai Júlia



Hogyan működik a posta? A Mi MICSODA Junior sorozat A posta című kötetéből megtudhatod!


www.mimicsoda.hu